"A szerelem vak... és süket. És nagyon ostoba."

Pontosan... Nem tudom mi van velem. Hülye vagyok. Mindig a rossz embert találom meg. Nem tudom mi legyen. Nincs közöm hozzá. Szex? Volt... 3-szor is. Vagy 4-szer. Az első részegen. A többi józanul. Alig ismerem. Nem engedi megismerni magát. Hideg, mint a jégcsap. Vagy csak annak akar tűnni? Lehet.  Furcsa. Vonzó. Közönyös, de mégse. Van, hogy elkapok egy-egy pillantást. Ahogy szembenézünk egymással... Néha. Nem értem. Vágyok rá. Hiányzik. Kell nekem. Hogy én kellek-e? Nem tudom. Szexre biztosan. Megfojt. Megöl. Érzem a hiányát, pedig itt van mellettem. Néha utálom. Máskor meg... Beleőrülök. Lehetne más, de nem kell. Hiszen miért kellene amíg látok egy kis reményt? Félek tőle, de mégis úgy érzem, hogy bízhatok Benne. Sokat jár a fejembe. Már ösztönösen próbálom kiverni onnan, ilyenkor a képzeletemben belevigyorog a pofámba, és közli, hogy "úgysem tudsz". Magával ragadott. Tönkre tesz. Megbolondít.