2013. május 29., szerda
Küldeném a tizenéves korosztálynak...
Mit tanultam mióta egyedül élek? Főzni, ha enni akarok. Takarítani, ha azt akarom hogy ne egyen meg a kosz. Mert nincs itt anyuci, aki mindent megcsinál. Tűrni ha fáj valamim. Dolgozni (betegen is), és a pénzt beosztani. Rájöttem, hogy a cigi, a kávé, a bulik, és az édesség mind-mind luxus cikk. Viszont van ezer meg egy hely ahova rakhatod a pénzed, ami szükségesebb. Nincs lustálkodás, se hétvége, ha úgy vagy beosztva, dolgozni kell. Mellette suli, ha nem akarsz hülye maradni. Sokszor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy terveztem, mert van, hogy behívnak dolgozni, mikor a hátam közepére se kívánom, de menni kell. Tudjátok mit? Sokszor gyűlölöm és hisztizek, mert fáradt vagyok, vagy mennék inkább én is bulizni mint a többiek de nem lehet. Nem, nem vagyok hős, se 'miss tökéletes', meg amúgy is én választottam. De belegondolva, a sok kis tizenévest, akik vígan elélnek anyuci/apuci pénzéből, rákényszeríteném, hogy munkát vállaljanak, hogy megtudják mit jelent megdolgozni valamiért... Na, csak ennyi...
Címkék:
bekaphatja mindenki,
élet,
elmélkedések,
emberek,
pest,
szösszenet,
tinik
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése