Küldeném a tizenéves korosztálynak...

Mit tanultam mióta egyedül élek? Főzni, ha enni akarok. Takarítani, ha azt akarom hogy ne egyen meg a kosz. Mert nincs itt anyuci, aki mindent megcsinál. Tűrni ha fáj valamim. Dolgozni (betegen is), és a pénzt beosztani. Rájöttem, hogy a cigi, a kávé, a bulik, és az édesség mind-mind luxus cikk. Viszont van ezer meg egy hely ahova rakhatod a pénzed, ami szükségesebb. Nincs lustálkodás, se hétvége, ha úgy vagy beosztva, dolgozni kell. Mellette suli, ha nem akarsz hülye maradni. Sokszor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy terveztem, mert van, hogy behívnak dolgozni, mikor a hátam közepére se kívánom, de menni kell. Tudjátok mit? Sokszor gyűlölöm és hisztizek, mert fáradt vagyok, vagy mennék inkább én is bulizni mint a többiek de nem lehet. Nem, nem vagyok hős, se 'miss tökéletes', meg amúgy is én választottam. De belegondolva, a sok kis tizenévest, akik vígan elélnek anyuci/apuci pénzéből, rákényszeríteném, hogy munkát vállaljanak, hogy megtudják mit jelent megdolgozni valamiért... Na, csak ennyi...

A szürke ötven árnyalata / Part I

Ez azt jelenti, hogy ma éjjel szeretkezni fogsz velem Chrisitian? - Szent szar! Ezt tényleg kimondtam? A szája tátva marad, de gyorsan összeszedi magát. -Nem, Anastasia, nem azt jelenti. Először is, én nem szeretkezek... én keményen baszok. Másodszor is, még sok papírmunka vár rád. Harmadszor pedig, még nem tudod, mire vállalkozol. Még mindig elfuthatsz...

Elkezdett idegesíteni, hogy idegesít, ha nem vagy itt. Mert ez biztos jele annak, hogy ez már nemcsak kémia részemről. Menj el, nem akarlak többé látni! Ne mosolyogj rám, ne légy vicces, aranyos, kedves, okos, vonzó... nem akarom ezt. Nem tudom, mikor fúrtál magadnak helyet belém, biztos csak egy pillanatra fordítottam el a fejem, vagy rágyújtottam épp, vagy csukott szemmel kortyoltam egyet a sörömbe,
nem tudom. Csak azt, hogy nem tetszik. Mert úgy vagy velem, hogy nem vagy velem. És azt hiszem, nem is akarsz. Csak szikrákat kapok el belőlünk és azt is csak ritkán, csak diszkréten. A legszomorúbb, hogy tudom, azt sem értenéd meg, amit most hablatyolok itt, szóval egyszer szeretném megfürdetni, átöltöztetni, beparfümözni a mondandóm és a kezedbe nyomni. Egyszer, majd, talán, de csak, hogy kitehesd a polcra és
néha elmosolyodj rajta. Másra úgy sem lenne jó neked. Legalábbis most ezt hiszem. Aztán amilyen kiszámíthatatlan vagy, lehet, hogy holnap jössz, játszol és mindent viszel. Addig is próbálom nem túlzottan
beleélni magam és realizálni, hogy mennyire nem illünk össze. Épp emiatt szeretem elhinni, hogy veled sem bírnám sokáig. Így nem zakatolsz annyit a fejemben. Ha pedig jössz holnap, hozz magaddal valamit, amit
itt hagyhatsz, hogy tudjam: vissza akarsz még jönni!