Everything is changing...

Minden változik, ez alapigazság. Csak nem minden/mindenki jó irányba. A dolgok úgy csapnak át jóból rosszba egy pillanat alatt, hogy észre sem veszed. Én sem vettem észre, hogy mennyi mindenki megváltozott körülöttem. A környezetem tele van egy csomó kétszínű, álnok, gonosz emberrel. Ha elmondod az igazságot az a baj, ha meg nem, akkor olyan leszel mint ők, ha magadban tartod, viszont te fogsz tönkremenni.

Rövid időn belül olyan sok emberben csalódtam, hogy már alig maradt valaki akit megtűrök magam mellett. Hát igen, rossz emberismerő vagyok, dehát mit tehetnék ellene? Semmit. Ez egyértelmű.

Ahhoz képest, hogy hétvégén születésnapom lesz, semmi kedvem ünnepelni. Sőt, még a nyárhoz sincs kedvem. Lehet, hogy az időjárás teszi, lehet, hogy a körülöttem lévő emberek többségének az "elvesztése" vagy nem is tudom, de úgyérzem mostanában, hogy a legjobb az lenne, ha lefeküdnék aludni, és felkelnék pár év múlva, valahol máshol, más környezetben.

Alig várom, hogy befejezzem ezt a rohadt sulit, és húzzak Pestre. Hogy miben lesz más? Új környezet, új emberek, és legalább nem látom ezeket a 'nyomorékokat' domoszlón, mivel nemhiszem, hogy túl sűrűn haza fogok járni, illetve ha haza is jövök akkor is anyámhoz, meg 1-2 baráthoz. Az utóbbi időben furcsa lett az életfelfogásom, de ugye minden változik.

Én is változtam. Sokat. Páran azt mondják, hogy nagyképű lettem. Közben csak a "LESZAROM" életfilozófiát követem. Páran azt, hogy meghülyültem. Néha azt is hiszik, hogy megbolondultam. Pedig csak megváltoztam. Aminek volt oka. Tudjátok, ez az ok-okozat összefüggése vagy mi a franc. Hát ez van, aki elfogad ilyennek az elfogad, aki meg nem az kinyalhatja a seggem.

Mostanában tele vagyok gyűlölettel, depresszióval és rossz kedvvel. Nem jó ez így, de az emberek nem hagynak nekem választást. Én meg nem hagyom nekik, hogy hátbaszúrjanak. Ezért löktem el az utóbbi időben sok embert magamtól.

Az a baj, hogy legtöbben nem látnak a függöny mögé. Kurvára nem kérdezi meg tőlem senki, hogy 'bazdmeg jól vagy?', 'Minden rendben?' vagy 'mi a baj', ami miatt ennyire kifordultam magamból. Mindenki csak ítélkezik. Az ilyen embereknek először a tudást kéne megszerezniük, és utána ítélni. Hát de errefelé nem ilyen emberek élnek.

"Nem akarok ez az ember lenni, úgy érzem, már nem is tudom ki vagyok. Minden olyan gyorsan változik, hogy nincs egy biztonságos pont, ahol megvethetném a lábam... Kétségbeesetten próbálok a szálakba kapaszkodni, amelyek összetartják az életem, de állandóan kicsúsznak a kezemből. Érzem, hogy őrülten csüngök rajtuk, de minden szétesik körülöttem, és én nem tudom egybefogni. Egyszerűen nem ismerek magamra, és nem értem, hogy jutottam idáig."