A szívemben lüktet a vér
Még energiám is van
Csak a lelkem van már elfáradva
Teljesen lakatlan
Most szabadon engedlek
Ennél többet nem tehetek
Miféle esküt tennék neked
Ha mindent megszegek?
Nem szabad megbízni bennem
Nézz végig rajtamnem vagyok jó ember
Mindvégig csaltam
Nem szeretsz,nem szeretlek
És ez még csak a kezdet
Ellenségnek éppen megteszed
Nem szeretsz,nem szeretlek
De valamit elmondok neked:
Ha követsz a rémálmod leszek
A szívemben lüktet a vér
Látod,energiám is van
Csak dühös vagyok,hogy pont te vagy
Akivel összeakadtam
Már felkészültem a télre
Lehet,hogy elindulok délre
És egyben most már biztos lehetsz
Senki sem lök félre
[...]
Ismertél milyen vagyok
Hallottál nevetni
Utoljára láttál engem
Igazán szeretni
/Zanzibár- Nem szeretsz/
Hmm... tegnap este kissé illuminált állapotban ez bömbölt a zenegépből a kocsmába. Elgondolkoztam rajta... Van benne valami... Mintha rólam írták volna egy-két sorát.
Úgy gondoltam hogy én egy rohadt gyenge ember vagyok. Ami igaz is, mert tényleg elég labilis vagyok lelkileg, és elég nehezen esek túl a csalódásokon, akár pasikkal kapcsolatban, akár barátokkal kapcsolatban. DE mindig fel tudok állni, és szerintem ez az igazi erősség. Amikor teljesen a padlón vagy, látványosan kikészültél, amit látnak is rajtad, de pár hét múlva talpra állsz, és folytatod tovább az életed. Sokszor és sokan átbasztak/kihasználtak már. De eddig mindig felálltam. Hogyan? Ezt én sem tudom pontosan. Csak annyit tudok, hogy mindig volt mellettem olyan ember, aki meghallgatott, megvígasztalt, és segített abban, hogy továbblépjek.
Most is furcsa érzés kerített hatalmába. Nem tudom, hogy mi ez, csak azt tudom hogy nagyon szar, és megint kivagyok. Hogy miért és mitől, azt sem tudom pontosan. Elég sokszor van hangulatingadozásom. Bár kifelé nem mindig látszik...
Folyt. köv. majd valamikor, viszont most szedelőzködök mert nemsokára megyek edzésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése