A nagy helyzet, hogy tegnap buliztunk... Kurvanagyot, kurvasokáig. Olyan 4 körül estem haza hajnalba.
Az egész úgy indult, hogy Kaccanattal kettesben üldögéltünk a zépébe, alapoztunk egy cseppet. Aztán jött a teló, hogy menjünk bulizni. Mi mentünk. Spontán jött, nem volt betervezve. De hova is érkeztünk? Az ifiházban farsangi buli volt. Megérkeztünk, aztán Sancho rögtön halálra is ijesztett a vámpír jelmezével, Bú/Bán és Normanon pislogtunk egy jót, Balázst megmosolyogtuk, bár kurvajó volt a Joker jelmeze. ;) Én magamnak öltöztem, meg Kacc is. Petyánál volt valami jóféle pálinka amit a képünkbe nyomott, utána jött Kölike a pálinkájával. Mikor az alkoholszintem már kissé megemelkedett, belecsöppentem egy beszélgetésbe Guby meg Kata között. Volt ott ordibálás, kiakadás, ujjal mutogatás, kitérés a válasz elől, tagadás, de megbeszéltük a dolgokat; aztán megjelentek Évikémék, Kata meg eltűnt. A hátralévő estében hülye voltam, égettem magam, ide-oda csapódtam, és még táncoltam is a fiúkkal. Én, táncolni? Húúú... Hát igen, ha már sok a pia, az ember mindenre képes. x)
Voltak filmszakadások, de a nagy rész a fejemben van. :D Jó volt a buli, ahhoz képest, hogy nem akartunk menni. Olyan emberekkel is beszélgettem, akikkel nagyrészt még köszönni se nagyon köszönünk. Évinek, Orsinak meg Normannak elsírtam az esti problémáim, aztán utána csak röhögtem rajta. Hát igen, eléggé érdekesre sikeredett a tegnap este, a nadrágom tiszta sár, a fejemre meg szerintem 6 kg sminket kell majd tennem, mivel este Katával Zépézünk. Már csak enni kéne valamit, mivel még nem volt gyomrom ahhoz hogy ma egyek. Remélem üres lesz a kocsma... O.o Holnap reggel érdekes lesz majd a buszhoz menni, dehát ez van. Minek iszik aki nem bírja, nemde?:D
Aztán rájöttem, hogy lehet hogy az a legjobb, ha néhány álom csak álom marad. Az életben nem minden úgy működik mint a filmekbe, pedig mennyire jó lenne. Néha az az érzésem, hogy valami thrillerben élek, aztán rájövök, hogy mégse, mert az már túl egyszerű lenne. Az életben nincs kifogás. Ha valamit eltolsz, az a te bajod, és ezeket a bakikat nem mindig lehet korrigálni.
Jó lenne, ha néha filmszerű lenne ez a szájbabaszott élet. Ha összeveszel valakivel jön és a nyakadba borul, ha részeg vagy, akkor az a sztori ami elkezdődik azon az estén folytatódni fog és jól végződni, és ha minden álmod, minden amit szeretnél valóra válna... Csak ez már túl egyszerű lenne... És, akkor lehet hogy nem is lenne miért élni...
Muszáj, hogy néha megtörj, hogy utána megint talpra tudj állni. Muszáj, hogy tudj bocsánatot kérni, hogy a hibáidat felvállald, és küzdj meg mindenért, ne csak úgy belehulljon az öledbe.
I never give up! =)
2010. február 28., vasárnap
2010. február 25., csütörtök
Ismertél milyen vagyok, hallottál nevetni...
A szívemben lüktet a vér
Még energiám is van
Csak a lelkem van már elfáradva
Teljesen lakatlan
Most szabadon engedlek
Ennél többet nem tehetek
Miféle esküt tennék neked
Ha mindent megszegek?
Nem szabad megbízni bennem
Nézz végig rajtamnem vagyok jó ember
Mindvégig csaltam
Nem szeretsz,nem szeretlek
És ez még csak a kezdet
Ellenségnek éppen megteszed
Nem szeretsz,nem szeretlek
De valamit elmondok neked:
Ha követsz a rémálmod leszek
A szívemben lüktet a vér
Látod,energiám is van
Csak dühös vagyok,hogy pont te vagy
Akivel összeakadtam
Már felkészültem a télre
Lehet,hogy elindulok délre
És egyben most már biztos lehetsz
Senki sem lök félre
[...]
Ismertél milyen vagyok
Hallottál nevetni
Utoljára láttál engem
Igazán szeretni
/Zanzibár- Nem szeretsz/
Hmm... tegnap este kissé illuminált állapotban ez bömbölt a zenegépből a kocsmába. Elgondolkoztam rajta... Van benne valami... Mintha rólam írták volna egy-két sorát.
Úgy gondoltam hogy én egy rohadt gyenge ember vagyok. Ami igaz is, mert tényleg elég labilis vagyok lelkileg, és elég nehezen esek túl a csalódásokon, akár pasikkal kapcsolatban, akár barátokkal kapcsolatban. DE mindig fel tudok állni, és szerintem ez az igazi erősség. Amikor teljesen a padlón vagy, látványosan kikészültél, amit látnak is rajtad, de pár hét múlva talpra állsz, és folytatod tovább az életed. Sokszor és sokan átbasztak/kihasználtak már. De eddig mindig felálltam. Hogyan? Ezt én sem tudom pontosan. Csak annyit tudok, hogy mindig volt mellettem olyan ember, aki meghallgatott, megvígasztalt, és segített abban, hogy továbblépjek.
Most is furcsa érzés kerített hatalmába. Nem tudom, hogy mi ez, csak azt tudom hogy nagyon szar, és megint kivagyok. Hogy miért és mitől, azt sem tudom pontosan. Elég sokszor van hangulatingadozásom. Bár kifelé nem mindig látszik...
Folyt. köv. majd valamikor, viszont most szedelőzködök mert nemsokára megyek edzésre.
Még energiám is van
Csak a lelkem van már elfáradva
Teljesen lakatlan
Most szabadon engedlek
Ennél többet nem tehetek
Miféle esküt tennék neked
Ha mindent megszegek?
Nem szabad megbízni bennem
Nézz végig rajtamnem vagyok jó ember
Mindvégig csaltam
Nem szeretsz,nem szeretlek
És ez még csak a kezdet
Ellenségnek éppen megteszed
Nem szeretsz,nem szeretlek
De valamit elmondok neked:
Ha követsz a rémálmod leszek
A szívemben lüktet a vér
Látod,energiám is van
Csak dühös vagyok,hogy pont te vagy
Akivel összeakadtam
Már felkészültem a télre
Lehet,hogy elindulok délre
És egyben most már biztos lehetsz
Senki sem lök félre
[...]
Ismertél milyen vagyok
Hallottál nevetni
Utoljára láttál engem
Igazán szeretni
/Zanzibár- Nem szeretsz/
Hmm... tegnap este kissé illuminált állapotban ez bömbölt a zenegépből a kocsmába. Elgondolkoztam rajta... Van benne valami... Mintha rólam írták volna egy-két sorát.
Úgy gondoltam hogy én egy rohadt gyenge ember vagyok. Ami igaz is, mert tényleg elég labilis vagyok lelkileg, és elég nehezen esek túl a csalódásokon, akár pasikkal kapcsolatban, akár barátokkal kapcsolatban. DE mindig fel tudok állni, és szerintem ez az igazi erősség. Amikor teljesen a padlón vagy, látványosan kikészültél, amit látnak is rajtad, de pár hét múlva talpra állsz, és folytatod tovább az életed. Sokszor és sokan átbasztak/kihasználtak már. De eddig mindig felálltam. Hogyan? Ezt én sem tudom pontosan. Csak annyit tudok, hogy mindig volt mellettem olyan ember, aki meghallgatott, megvígasztalt, és segített abban, hogy továbblépjek.
Most is furcsa érzés kerített hatalmába. Nem tudom, hogy mi ez, csak azt tudom hogy nagyon szar, és megint kivagyok. Hogy miért és mitől, azt sem tudom pontosan. Elég sokszor van hangulatingadozásom. Bár kifelé nem mindig látszik...
Folyt. köv. majd valamikor, viszont most szedelőzködök mert nemsokára megyek edzésre.
2010. február 21., vasárnap
"Üresség. Határtalan üresség telepedett a lelkére. Már nem álmodott. Nem volt miért álmodnia."
Valahogy én is így érzek mostanában. Mintha egy robot lennék, aki minden nap megcsinálja a rá váró feladatokat, ha kell mosolyog, ha kell akkor komoly. Nemigazán vannak terveim a jövőre nézve, hogy mit hogy kéne csinálni, mivel amit már terveztem egy ideje azt megvalósítottam. Heti 4 edzésem van, hulla vagyok egész héten, még hétvégén se bírom rendesen kialudni magam. A koffein és a nikotin már ígyis hozzám tartozott, de most még jobban belémépült.
Belülről... furcsán érzem magam. Mint egy szemetes, amit kiürítettek. Megoldottam egy-két problémámat, a fájó dolgokat amiket nem sikerült azokat mélyre rejtettem.
Nemigazán hoz lázba se a hétvége, se az, hogy menjünk bulizni valahova. Már nem vágyom rá. Néha persze jól esik, és mennék is, csak inni vagy kártyázni piálás közben haverokkal, de nem minden hétvégén. Kocsmába is csak azért járok, hogy a barátaimmal találkozzak, akikkel hétközben nem futok össze. Unom magam itthon, de van amikor kocsmába is... Nem találom a helyem.
Van valami, amit most perpill nagyon szeretnék. Csak egy probléma van ezzel: soha nem fog valóra válni. Pontosan ezért szállnak el az álmaim is, mivel tudom, hogy lehetetlenek. És igen, a lehetetlen sajnos létezik.
Azthiszem az a legnagyobb bajom, hogy semmi nem történik az életemben. Semmi aminek örülni tudnék, ami jól jönne, semmi olyan ami kicsit letaglózna, hogy újra fel tudjak utána állni. Semmi, amiről másnap úgy vélekedek, hogy: 'basszameg, hülye vagyok!', semmi, ami után azt mondanám: Na Végre! Történés kéne már, de az nincs... Maradt ez a határtalan üresség, amit most is érzek...
2010. február 15., hétfő
Eszembe jutnak néha, néha a régi percek... =)
Eszembe jutnak néha,
Néha a régi percek,
Olyan, mint a szú a fában,
Itt bent perceg.
Egyszerű a kérdés,
A válasz mindig ennyi,
Kell-e ennél többet az asztalra tenni.
Mostmár tudom, itt van
Minden, ami kellett,
Érdekes a holnap,
Találd ki, ki mellett,
Meddig játszom veled,
Meddig leszek még,
Elindulok újra, csak tisztuljon az ég.
Ha akartam valamit, de nem értem el,
Nem küzdöttem tovább, hogy felejtsem el,
Szanaszét voltam, szanaszét vagyok,
Mégis, ha akarod én utat mutatok.
Itt bent az érben, még lüktet a vérem,
A testemet hajtja, én ilyen vagyok,
Nem kértem semmit, mit adtam csak annyit,
A véremben van az, hogy lázadok.
Rómeó Vérzik- Én ilyen vagyok
=)
Te még gyerek vagy...
Ha a művészetről kérdeznélek, szakkönyvek tucatjaiból tudnál idézni. Michalengelo, sokat tudsz róla. Sorolnád a műveit, politikai terveit, viszonyát a pápával, szexuális beállítottságát, mindent. De azt nem tudod, milyen érzés a Sixtus-i kápolnában állni, sosem néztél még föl arra a csodálatos boltozatra. Sose láttad. Ha a nőkről kérdezlek, máris sorolod a kedvenc típusaidat. Biztosan dugtál is néhányszor. De azt nem tudod, milyen érzés igazán boldogan felébredni egy nő mellett. Nehéz eset vagy. Ha a háborúról kérdeznélek talán Shakespeare-t idéznél nekem: 'Még egyszer a résre újra, barátaim!'. De sohasem harcoltál. Nem halt meg a karodban a legjobb barátod, aki hiába könyörgött neked, nem tudtál rajta segíteni. Ha a szerelemről kérdezlek, talán egy szonettel válaszolsz. De nem néztél még nőre, mikor gyenge voltál, olyanra aki egy pillantásával meggyógyít, mintha Isten direkt hozzád küldött volna egy angyalt, hogy kimentsen téged a pokolból. Nem tudod milyen, ha te vagy az ő angyala. Nem tudod milyen örökké szeretni valakit. Történjen bármi, például rákos lesz. És te két hónapig a kezét fogva ülve alszol a betegágya mellett, mert az orvosok is látják a szemedben, hogy nem szívesen mennél látogatási időben. És elveszíteni valakit. Ezt csak akkor érzed,ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz. Csak te még sosem mertél ennyire szeretni. Ha rád nézek, nem egy okos, magabiztos férfit látok, csak egy nagyképű, önző, ijedt kölyköt.
Kacc, Nővérkém -> szerintetek? =)
Te még gyerek vagy... és az is maradsz örökre... :)
Na most, mielőtt valaki olyan olvasná a blogom, szeretném leszögezni, hogy teljesen rendben vagyok. Az elmúlt két hétben teljesen rendbe jöttem lelkileg, nem volt könnyű, de sikerült, mert voltak akik segítettek. Ennyi, The End. Köszöntem. ^^=)
Kacc, Nővérkém -> szerintetek? =)
Te még gyerek vagy... és az is maradsz örökre... :)
Na most, mielőtt valaki olyan olvasná a blogom, szeretném leszögezni, hogy teljesen rendben vagyok. Az elmúlt két hétben teljesen rendbe jöttem lelkileg, nem volt könnyű, de sikerült, mert voltak akik segítettek. Ennyi, The End. Köszöntem. ^^=)
2010. február 13., szombat
Egyszer minden rendbe jön... =)
Tudom, hogy milyen, ha olyan kicsinek és jelentéktelennek érzed magad, amennyire csak lehet, és ez hogy tud fájni belül olyan helyeken, amikről nem is tudtál. És mindegy, hogy hányszor csinálsz új frizurát, vagy hányszor mész edzésre, vagy hány pohár Chardonnay-t iszol a barátnőiddel. Az ágyban minden éjjel aprólékosan végiggondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot, és hogy hihetted akár egy rövid percre is, hogy boldog voltál. És néha még meg is győzöd magad arról, hogy észhez tér, és becsönget hozzád. És ezek után, bármilyen sokáig is tartott, elmész egy új helyre, és akikkel találkozol, visszaadják az életkedved, és a lelked apró darabjai egyszer visszaállnak, és a zavaros idők, azok az esztendők, amik így elmentek, lassan kezdenek elmosódni...
=)
=)
Elgondolkodtató...
"Bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb mint sejted és okosabb mint véled." /Micimackó/
Hát, hogy is kezdjem? Mostanában elég lapos az életem. Eléggé fura volt ez az elmúlt másfél hónap, ami már letelt ebből az évből. Rengeteg dolog történt ami a hasznomra vált, és rengeteg, ami inkább ártott, mint használt volna, dehát a rossz dolgokból is lehet tanulni.
Először is, rájöttem, hogy mit jelent az a szó, hogy barátság. Kurvára nem azt, hogy valaki kézenfogva végigvezet az életen, úgy, hogy te semmit nem tanulsz, és semmit nem csinálsz, mindig csak mögötte jársz. A barátság egy külön fogalom, és csak kevesen értik, hogy mi ez. A barát azaz ember, akire mindig számíthatsz, ha valami baj van. Természetesen nem azért, hogy majd ő megoldja helyetted. Hanem azért, hogy segítsen, tanácsot adjon, megvigasztaljon, DE Neked kell megtenni a végső lépéseket.
Egy jó barátom szavait idézném: "Figyelj, a barátod vagyok, tudod a számom, ha valami gyíkod van felhívhatsz, beszélgethetünk. De helyetted nem tudom megoldani a gondjaidat. Elmondom a véleményem, aztán vagy hallgatsz rá, vagy nem, ez már a Te dolgod lesz, de akkor is barátok maradunk."
2-3 héttel ezelőtt volt egy elég erős kiakadásom. Nem tudom, hogy mi váltotta belőlem ezt ki, talán az, hogy a gondjaim csak gyűltek-gyűltek bennem, és úgy éreztem, hogy senki sem ért meg. Ehhez hozzátársult egy kis alkohol, és máris robbant a bomba. Utána való héten nem voltam sehol, se hétközbe, se hétvégén. Jobbnak láttam, ha itthon maradok, még valakit megbántanék, és amúgy se érezném jól magam. Rá 2 hétre Kacc kirángatott magával. Szintén nem volt kedvem kimenni, nem is éreztem túl jól magam az este elején. Ugyanis megbántottam a baráti köröm, legalábbis én úgy éreztem. Utána letisztáztam velük, és rájöttem, hogy örülhetek, hogy nem haragszanak. =)
Ezen az estén még buliztunk is egyet, megint Bú/Bá volt a soros, nála kötöttünk ki este. Finom volt Kölike szederpálinkája, jó volt a hangulat, a zene, és sokat röhögtünk. :D
Az elmúlt pár hét alatt akaratom ellenére éjjel-nappal járt az agyam, olyan dolgokon, amikre nem szívesen gondolok. De rájöttem, hogy előbb-utóbb ezekre is meg kell találni a megoldást. Még nem teljesen sikerült, de remélem egyszer átlátom ezt az egész kaotikus gondolatmenetet, és a dolgaimat, hogy mit hogy kéne kezelni.
Most úgy írom ezt a postot, hogy nincs rossz kedvem. Sőt... =) Örülök annak, hogy egy-két dolog rendeződni látszik körülöttem. Rájöttem, hogy kik azok, akikkel nem érdemes törődnöm, mert kétszínűek. Ebből van egy ember, akinek a jelenléte hiányzik, és a viselkedése fáj. Nyáron rendben volt minden, sokat ökörködtünk és röhögtünk, de nyár végétől gyűltek a felhők, és Chicago lett. Aztán van egy leányzó, aki szintén nagyon hiányzik, és a viselkedésével akarata ellenére (vagy tudatosan?) bánt. Régen jóba voltunk, sokat mászkáltunk együtt mindenfelé. Ha valami gyíkja volt, ott voltam mellette, és ez persze visszafelé is igaz volt. Mára már bekerült egy teljesen más társaságba, és a régi barátait elfelejtette. Soha nem ér rá, és msnen se ír vissza soha, és a telefont se veszi fel. Ez nekem igen fájó dolog, mivel ő egy nagyon fontos személy volt az életemben. Lehet, hogy rosszul látom a dolgokat vele kapcsolatba, de én ezt szűrtem le.
Ma már nem depizek, nem sajnálkozok, nem érzek szinte semmit. Vannak rossz napjaim, de vannak jók is. Próbálok nem törődni a rossz dolgokkal, vagy nem gondolni rájuk, ami persze nem mindig sikerül.
Úgy érzem, mostanában mintha egy kicsit kezdene rendeződni az életem, de persze pár rossz dolog, gondolat, vagy újdonság, amivel nem tudok mit kezdeni úgyis ott lesz mindig, csak már megtanultam kezelni a dolgokat. Legalábbis azt hiszem. =)
Ráadásul tudomást szereztem egy-két emberről, aki nemigazán kedvel engem. Amit nem gondoltam volna, mivel elég jól játsszák az ellenkezőjét. Hát igen, ilyenez. De nem tudnak érdekelni. Akik fontosak az életemben, tudom hogy ők nem játsszák el a barátságot. Ennyit erről. =)
Aztán... megtanultam pókerezni. :P És tetszik. :D Március elején diákolimpia, várom. :D Tervezem a következő tetkó időpontját, bár még nincs meg se a személy, se a pontos terv, és még a keret is hiányzik rá, de olyan jó belegondolni. ^^ Elhatároztam, hogy vannak olyan dolgok, amikkel le kéne állnom, és ezeket meg is fogom valósítani. Ja, és rámférne már egy hét szabi, hogy kipihenjem magam. :D Lehet, hogy ez a jövőhét lesz. Majd elválik ;)
Ez egy kicsit hosszú lett, de úgyis ritkán írok. :D
Csókacsaládnak. =)
Hát, hogy is kezdjem? Mostanában elég lapos az életem. Eléggé fura volt ez az elmúlt másfél hónap, ami már letelt ebből az évből. Rengeteg dolog történt ami a hasznomra vált, és rengeteg, ami inkább ártott, mint használt volna, dehát a rossz dolgokból is lehet tanulni.
Először is, rájöttem, hogy mit jelent az a szó, hogy barátság. Kurvára nem azt, hogy valaki kézenfogva végigvezet az életen, úgy, hogy te semmit nem tanulsz, és semmit nem csinálsz, mindig csak mögötte jársz. A barátság egy külön fogalom, és csak kevesen értik, hogy mi ez. A barát azaz ember, akire mindig számíthatsz, ha valami baj van. Természetesen nem azért, hogy majd ő megoldja helyetted. Hanem azért, hogy segítsen, tanácsot adjon, megvigasztaljon, DE Neked kell megtenni a végső lépéseket.
Egy jó barátom szavait idézném: "Figyelj, a barátod vagyok, tudod a számom, ha valami gyíkod van felhívhatsz, beszélgethetünk. De helyetted nem tudom megoldani a gondjaidat. Elmondom a véleményem, aztán vagy hallgatsz rá, vagy nem, ez már a Te dolgod lesz, de akkor is barátok maradunk."
2-3 héttel ezelőtt volt egy elég erős kiakadásom. Nem tudom, hogy mi váltotta belőlem ezt ki, talán az, hogy a gondjaim csak gyűltek-gyűltek bennem, és úgy éreztem, hogy senki sem ért meg. Ehhez hozzátársult egy kis alkohol, és máris robbant a bomba. Utána való héten nem voltam sehol, se hétközbe, se hétvégén. Jobbnak láttam, ha itthon maradok, még valakit megbántanék, és amúgy se érezném jól magam. Rá 2 hétre Kacc kirángatott magával. Szintén nem volt kedvem kimenni, nem is éreztem túl jól magam az este elején. Ugyanis megbántottam a baráti köröm, legalábbis én úgy éreztem. Utána letisztáztam velük, és rájöttem, hogy örülhetek, hogy nem haragszanak. =)
Ezen az estén még buliztunk is egyet, megint Bú/Bá volt a soros, nála kötöttünk ki este. Finom volt Kölike szederpálinkája, jó volt a hangulat, a zene, és sokat röhögtünk. :D
Az elmúlt pár hét alatt akaratom ellenére éjjel-nappal járt az agyam, olyan dolgokon, amikre nem szívesen gondolok. De rájöttem, hogy előbb-utóbb ezekre is meg kell találni a megoldást. Még nem teljesen sikerült, de remélem egyszer átlátom ezt az egész kaotikus gondolatmenetet, és a dolgaimat, hogy mit hogy kéne kezelni.
Most úgy írom ezt a postot, hogy nincs rossz kedvem. Sőt... =) Örülök annak, hogy egy-két dolog rendeződni látszik körülöttem. Rájöttem, hogy kik azok, akikkel nem érdemes törődnöm, mert kétszínűek. Ebből van egy ember, akinek a jelenléte hiányzik, és a viselkedése fáj. Nyáron rendben volt minden, sokat ökörködtünk és röhögtünk, de nyár végétől gyűltek a felhők, és Chicago lett. Aztán van egy leányzó, aki szintén nagyon hiányzik, és a viselkedésével akarata ellenére (vagy tudatosan?) bánt. Régen jóba voltunk, sokat mászkáltunk együtt mindenfelé. Ha valami gyíkja volt, ott voltam mellette, és ez persze visszafelé is igaz volt. Mára már bekerült egy teljesen más társaságba, és a régi barátait elfelejtette. Soha nem ér rá, és msnen se ír vissza soha, és a telefont se veszi fel. Ez nekem igen fájó dolog, mivel ő egy nagyon fontos személy volt az életemben. Lehet, hogy rosszul látom a dolgokat vele kapcsolatba, de én ezt szűrtem le.
Ma már nem depizek, nem sajnálkozok, nem érzek szinte semmit. Vannak rossz napjaim, de vannak jók is. Próbálok nem törődni a rossz dolgokkal, vagy nem gondolni rájuk, ami persze nem mindig sikerül.
Úgy érzem, mostanában mintha egy kicsit kezdene rendeződni az életem, de persze pár rossz dolog, gondolat, vagy újdonság, amivel nem tudok mit kezdeni úgyis ott lesz mindig, csak már megtanultam kezelni a dolgokat. Legalábbis azt hiszem. =)
Ráadásul tudomást szereztem egy-két emberről, aki nemigazán kedvel engem. Amit nem gondoltam volna, mivel elég jól játsszák az ellenkezőjét. Hát igen, ilyenez. De nem tudnak érdekelni. Akik fontosak az életemben, tudom hogy ők nem játsszák el a barátságot. Ennyit erről. =)
Aztán... megtanultam pókerezni. :P És tetszik. :D Március elején diákolimpia, várom. :D Tervezem a következő tetkó időpontját, bár még nincs meg se a személy, se a pontos terv, és még a keret is hiányzik rá, de olyan jó belegondolni. ^^ Elhatároztam, hogy vannak olyan dolgok, amikkel le kéne állnom, és ezeket meg is fogom valósítani. Ja, és rámférne már egy hét szabi, hogy kipihenjem magam. :D Lehet, hogy ez a jövőhét lesz. Majd elválik ;)
Ez egy kicsit hosszú lett, de úgyis ritkán írok. :D
Csókacsaládnak. =)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)