Do you remember me at all?

Először is, az előző bejegyzést nem teljesen úgy értettem. Máshogy fogalmaznék, nem pont ezeket a szavakat használtam volna, dehát ez egy dalszöveg. =)

Aztán folytatom... Éreztétek már úgy hogy szarnak a fejetekre? Vagy, hogy egy régi ismerős úgy viselkedik, mitnha nem is ismerne? Na ja, most én is így vagyok. Ez a sztori már régi, és már be is fejeződött.(?) Pontosítok: kurvára nem volt pont a végén, de ennek már inkább vége, mint még tart. Remélem értitek. Azt az egyet nem értem, hogy miért nem lehet az emberek szemébe megmondani a véleményüket... (okokat a kommentekben várok;)) Na hát igen drága kispajtásommal is így jártunk. Hepi meg buli együtt az élet, csakhogy egyszer vége. Pontosabban ő leszar és nem keres. Na igen, az okos ügyes kis hülye jányka mit lép rá? Ő keresi... Na de megjön az esze, aztán utána már ő is leszarja. Ami neki szar meg minden, dehát ottvan azért az a női büszkeség... Na igen, ez a távoli múlt.
Tegnap este drága kispajtásomat megláttam msn-en. Ráírtam, hogy na azé mégis miújság már Vele, mivel kb 3 hónapja nem beszéltünk. Természetesen baszott válaszolni... Nemhiszem, hogy azért, mert nem ért rá... Szerintem inkább... vagy félt válaszolni, vagy annyira a pokolba kíván, hogy erre sem méltat. Naosztakkó'miva'? Hát szar ügy... Legalább annyi lett volna benne, hogy visszaírja hogy 'haggyábazdmeg'. Hát erre se volt hajlandó. Hát basszátok meg ezvan az én drága kicsi cimboráimmal. Ami amúgy szarul esik, de nemtudok ezzel mit kezdeni.
Do you remember me at all? O.o
Csókacsaládnak.

(Tudod... én azt az embert akarom viszontlátni akit megismertem, nem ezt aki most vagy... Ha ez az igazi arcod akkor sajnállak. Téged, magamat, minket és mindent.)