2010. október 15., péntek

Kézilabda? Azmiaz

"A sport pokol... A sport mennyország..."

Fárasztó, küzdő, fájó, elkeserítő, siratós, kemény, szenvedtető.
Örömteli, boldog, játék, csapat, nevetés, adrenalinfelpumpáló, élvezetes, gyors, izgalmas, győztes vagy vesztes.
Elsőként ezek a szavak jutottak eszembe. A világ legjobb sportja, de néha a legrosszabb is.

Miért jó ez nekem?
Imádom. Felszabadít. Boldoggá tesz, de van amikor lehangol. Elfáraszt,de sokszor felpörgök tőle. Csapat? Szeretem őket. Leadhatom a felesleges mérgem, energiám. Szabaddá tesz. És még ezer okot tudnék felsorolni.

Enélkül valahogy (megint) üres lenne az életem. Örülök, hogy újrakezdtem, és mostmár nem is hagyom abba amíg nem muszály. Végre van egy biztos és értelmes pont az életemben, amire aztmondom, hogy: Igen, ezt SZERETEM, igen, ezt AKAROM CSINÁLNI!!

Egy barátnőm szavaival a kézilabda hatása rám:
"Mióta újra játszol le vagy nyugodva. Kisimultál, és sokkal boldogabbnak tűnsz. Na meg az alakod öcsém... Hát...nagyon jól nézel ki mióta újra edzel." (L)

"A sport az élet. Életünk a sport." =)

2010. október 7., csütörtök

Lehetnék...

Lehetnék veled, de nem lettem
Amit én sem érthetek, de megtettem...

Lehetnék az is, aki érezte,
Hogy minden szó hamis, mégsem kérdezte...
Szólj, olcsó vágy vagyok neked,
Fáj, ahogy a hazug szád nevet
Félj, mert többé magamat nem hagyom,
Várj, mostmár csak beléd kapaszkodom

Lehetnék talán, az egyetlen
Aki másoknak talány a kezdetben
Te is lehetnél tudod aki értem él
De ha az egészet unod ilyet miért tennél?

Szólj, olcsó vágy vagyok neked,
Fáj, ahogy a hazug szád nevet
Félj, mert többé magamat nem hagyom,
Várj, mostmár csak beléd kapaszkodom
Magamat nem hagyom, mindent én sem érthetek,
Innen elrugaszkodom, köszönöm, viszlát, ég veled!
Szólj, olcsó vágy vagyok neked,
Fáj, ahogy a hazug szád nevet
Magamat nem hagyom, mindent én sem érthetek,
Innen elrugaszkodom, köszönöm, viszlát, ég veled!
Best =)

2010. szeptember 20., hétfő

"A miénk egy befejezetlen tündérmese marad örökké."

Volt egy ember az életemben. Különleges volt, és nagy hatást gyakorolt rám. Talán túl nagyot.
Mikor megismertem egyedül voltam, csalódások sora után. Szomorú voltam és magányos. Aztán megismertem őt, és hirtelen ő lett a legjobb dolog az életemben. Mellettem volt mindig, és kaptam tőle szeretetet. Vagy csak azt hittem? Nem tudom. De ha így is volt, nagyon jól játszotta.
Sok dologban felnyitotta a szemem. Mondjuk abban, hogy néhány ember milyen. Hogy vannak kapcsolatok/barátságok amik véget érnek, és el kell engedni, de vannak, amik örökké vagy legalábbis nagyon sokáig tartanak.
Vele éltem át a legjobb pillanatokat. Ő volt az, aki segített tanulni, aki unszolt hogy menjek már el végre edzésre, aki minden nap felhívott, hogy hogy vagyok, aki mindig sietett hozzám, akárhol is volt, aki énekelt nekem, akivel lassúztunk metálra, aki szétkente a sütit az arcomon, és ő volt az, aki néha olyan volt mint egy 5 éves kisfiú, néha meg mintha az apám lenne. És tőle hallottam azt a mondatot, amit eddig senki mástól: "Én nem akarok semmit, csak veled szeretnék aludni."
Ő volt a titkos szerető, és ő volt nyíltan a nagy szerelem. Egyszerre a legjobb barátom volt, és a szerelmem is. Ő volt az, aki eregiaitallal költött reggel, és aki átölelt amíg elaludtam. Az elmúlt pár évben ő volt aki a legtöbbet jelentette. Ő volt a minden.

Aztán egyszer csak eltűnt. Kilépett az életemből, és egyedül maradtam. A számomra legfontosabb embert vesztettem el. Nagyon nehéz volt, és sokáig nem is értettem, hogy miért, vagy hogy hogyan. Fél év után újra találkoztunk. Már nem volt az a megszokott vibrálás, nem volt az a mosolygós arc, inkább a meglepődött. Én is és ő is meglepődött. Beszélgettünk is, de akkor már csak szemrehányásokból és bocsánatkérések sokaságából állt a mondandónk. Rossz volt, nagyon rossz újra látni. És szerettem volna ha újra belecsöppenénk a múltba. Aztán rájöttem, hogy ez már lehetetlen. Elhangzott egy olyan mondat is, "hogyha 5 évvel idősebb lennél, lehet még mindig együtt lennénk, de ez így nem jó". És igaza volt.
Megértettem, hogy miért lett vége, vagy hogy miért így alakult ez az egész.
Már megerősödtem, már túl tettem magam rajta. Bár még fura érzés rágondolni, és arra is hogy mi volt, vagy hogy mi lehetett volna.

Túl sok a jó emlék, és ezeket lehetetlen kitörölni. Ahogy őt is, mivel hozzá kapcsolódnak ezek az emlékek. Már nem úgy tekintek rá, hogy ő lenne a minden, már csak úgy, hogy ottvolt, és milyen jó volt. Nem mondom, hogy nem szeretnék 5 évvel idősebb lenni, mert az nem lenne igaz. De nem lehetek. Így maradt a túllépés és a felejtés. A teljes feledéshez viszont idő kell. Még több idő...
-Ha egy emberrel csak jó pillanataid vannak, aztán hirtelen kilép az életedből, neked is nehéz felejteni, akármilyen rég is történt a dolog.-

"Az idő rohan. Az idő senkire nem vár. Az idő begyógyítja a sebeket. De mindannyian arra vágyunk, hogy több időt kapjunk. Időt, hogy talpra álljunk. Időt, hogy felnőjünk. Időt, hogy felejtsünk. Időt."

És egy jó tanács:
"Éld át az évszakokat úgy ahogyan jönnek, lélegezd be mélyen a levegőt, kortyold az italod, ízleld az ételed és szokj hozzá, hogy mindegyik hat majd rád!" =)

(Ez az egész post egy lezárás. Most tartok ott, hogy túlléptem egy szinten. Szép volt, jó volt. De ennyi volt. Ezért írtam most ezt a bejegyzést.)

2010. szeptember 16., csütörtök

"Vajon ha én tűnnék el egyszer, azt észrevenné valaki?"

Azthiszem kezdem pozitívan látni a dolgokat. Vagyis nagyon nem, inkább kiröhögök mindent, és leszarom. Aztán menekülök valahova... Vagy berúgok mint a szar, vagy fényesre nyalom a lakást, mert muszáj valamit csinálnom, hogy ne golyózzak be.
A vicces, már nem állok bosszút, nem veszek össze senkivel, de még csak nem is szólok vissza. Próbálok előre tekinteni egy új életbe, ami remélhetőleg nemsokára rám köszönt. Ha egyszer innen elkerülök, úgyse lesz semmi olyan mint régen.
Jó is volt régen, amikor még együtt volt az "ötös fogat", meg együtt volt az egész banda. Páran kiszakadtak, páran összevesztek, és ezért nincsenek már egybe, páran csak szimplán megelégelték a dolgokat.

Jó dolog a bizalom. És fontos is. Csak tudni kell megválogatni az embereket, és azt hogy kiben bízhatsz meg. Ugyanígy az embernek a barátait is meg kell válogatni. Ha már családot nem választhatsz, válassz jó barátokat. Akik egy életen át melletted állnak. Olyanokat, akik beállítanak hozzád amikor a padlón vagy, azzal a mondattal, hogy: " Hééé baszki, mi itt vagyunk veled, hoztunk egy üveg piát, nyugodj meg."

Rájöttem arra is, hogy mostanában nehezebben kommunikálok az emberekkel, mint régebben. Régen nem kellett 10 perc, hogy beilleszkedjek valahova, vagy jóba legyek valakivel. Most már nem is akarok csak úgy elfogadni akárkit. Sőt, elég sokszor már emberundorom van. Van hogy néha jobb egyedül. Vicces.

Az én drága kicsi problémamentes, barátokkal teli, vidám életem, ami úgy egybe volt hogy jobban nem is lehetett, most összeomlott. Most kezdhetem a romok eltakarítását.
Hát ennyi.
Ja, és rájöttem hogy nem akarok úgy meghalni, hogy nem értem el semmit. Valami nagyot akarok alkotni. Mást, többet és jobbat mint a többiek. Csak még meg kéne találnom, hogy vajon mi lehetne ez...
PS.: Valami megszűnt bennem, elpusztult rég, arcomon nem láthatod, de belül üvöltenék...
[...]Belül én már rég meghaltam, csak a maszkom él, belül én már rég meghaltam, egy maszk nevet feléd...
[...]Ilyenné tett ez a szemét élet , de a maszkom véd, bárcsak gyermek lennék , ártatlan lény.
Junkies- Maszk
Fotó:Barócsi Dia

2010. július 19., hétfő

Hate...


HolVanMostAGyermekkorod?

"Mikor értik már meg az emberek, hogy a szavak is tudnak éppolyan élesek lenni mint bármelyik penge, csakhogy ezek a szíven hagynak hegeket?"

A blogom lassan (sajnos) kezd átmenni egy félőrült, depressziós hülye picsa blogjába. De sajnos semmi jó nem történik mostanában. Az emberek kétszínűek, seggfejek, én meg gyenge vagyok.

Annyian bántanak. És olyan sokszor. Ebből nekem már elegem van. Ha más ugyanazt csinálja mint én, az nembaj, de ha rólam van szó, akkor minden gáz, és mindenért én vagyok a hibás. Lassan-lassan úgyérzem, hogy teljesen egyedül vagyok - ami igaz is. Az elmúlt 3 évben a körülöttem lévő összes emberben csalódtam, és van akiben többször is. De azt tudom, hogy egyetlen ember van aki mellettem maradt. Legjobban egyedül itthon érzem magam jól. Hogy miért? Mert utálom az emberek nagyrészét. Kiakasztanak. Ölni tudnék néha. Ez van. Sprite.

"A minap olyat tettem, mint még soha...gondolkodtam azon, hogy mi az igazi barátság, s gondoltam egy emberre, s bevillant, hogy mi mindent mondanék neki, de még mielőtt elfelejtettem volna, minden gondolatomat leírtam. Leírtam, hogy ő is lássa mit érzek, s ezek után nyugodt szível bízhassak én benne, s ő a kést belém-belém vágja egyszer...de talán nem teszi meg, s egyet is ért velem. Tudom, hogy mit leírtam az én hibám is egyben...de tudom azt, hogy egy barátnak meg kell tanulnia elnézni hibáinkat, s tudom azt, hogy egy barátnak önmagam adhatom hibáimmal együtt ő akkor is mellettem fog állni...ha még sem akkor valami egészen más volt, de semmiképpen se barát!"




2010. július 7., szerda

pains...

"A fájdalom sokféleképpen jelentkezik. Egy kis szúrás, vagy égető érzés, a váratlan fájdalom, a mindennapok szokványos fájdalmai. És ott van a za fájdalom, amit nem nyelünk le, az a hatalmas nagy fájdalom, ami minden más érzést elnyom, feledteti a világ többi dolgát. A végén csak arra gondolunk, mennyire fáj, ami történt. Hogy hogy kezeljük a fájdalmat, az rajtunk áll: érzéstelenítünk, elhessegetjük, felvállaljuk, letagadjuk, de néhányunknak az a leghatásosabb gyógymód, ha valahogy átvergődünk rajta. "

2010. június 22., kedd

Hazafújt a szél...

...sajnos. Ma hajnali 4re értem haza. Erdélybe voltam, és jól éreztem magam. Sok mindent láttam, sok helyen fordultam meg, és kurvasokat buszoztam. Egész héten semmi idegbaj, semmi káosz, semmi punnyadás, mondjuk alvás se nagyon... Jó, mondjuk egy-két ember nyávogását nehezen viseltem, de azt is túléltem. Jófej emberke volt a kísérőnk, a tanárok is elég lazák voltak. Macit sajnos nem láttunk, de én megláttam Gergőben a medvét, a Mackófölsőjében. ;) Volt pia, volt buli, volt másnap is. A szállás kurvajó volt, a kaja kevésbé. Hoztam haza áfonyapálinkát, meg csokit, és egy hamutartót is vettem. Szóval kurvajó volt ;)
Jóje?

Viszont az már nem kurvajó, hogy megint itthon vagyok. Vagyis bizonyos szempontból jó, másrészről nem igazán... Jó azért, mert hiányzott pár emberke, na meg pár ember nyávogását már nehezen viseltem odakint. Rossz oldala több is van, de a legnagyobb az, hogy megint DOMOSZLÓN VAGYOK!!!!!! Nem akarok... El akarok menni innen, úgy, hogy senki se lásson, csak eltűnni még a megyéből is... Nem szeretem, sőt utálom!

Amint kitettem a lábam az országból, rögtön ment az ujjal mutogatás, meg a kibeszélés itthon. Na és persze mindig azt beszéljük ki aki nincs ott, így most én voltam a soros. Az a baj, hogy az emberek nem gondolkoznak. Legalább ne a legjobb barátnőmnek magyarázna, aki úgyis vissza fogja mondani. Nem tudom, hogy pár embernek mi a haszna abból, hogy ellenem akarják fordítani a barátaimat, meg kibeszélnek. Ők ettől nem lesznek többek, csak kevesebbek. Főleg az én szememben.

Sokat gondolkoztam, (mondjuk majdnem 30 óra buszozás alatt volt időm), és arra jutottam, hogy ezek az emberek egy lyukas garast nem érnek. Innentől nem szólok egy szót se, mindenhez jó pofát vágok, mindenkivel elleszek, de ha ártanak nekem, akkor azaz illető kegyetlenül pórul fog járni. Ha kibeszélnek, és visszahallok sztorikat, rögtön odaállok elé, elmondom a véleményem, aztán ott hagyom, hagy főjjön mérgében. Innentől nem fog érdekelni senki, eljutottam arra a szintre, hogy csak én leszek, senki más.

De csak azért, mert ezt dobta a gép...

2010. június 13., vasárnap

"Itt leszek, amikor a világod elkezd széthullani..."

Ma egy üzenet várt rám féjszbúkon. Az üzenet ennyiből állt: mert szeretlek;

Christina Aguilera - A Belső Hang

Kislány, ne sírj,
Itt leszek, mikor a világod
Elkezd széthullani.
Kislány, minden rendben,
A könnyeid majd felszáradnak,
Nemsokára szabadon szárnyalhatsz.

Mikor biztonságban vagy a szobádban,
Gyakran álmodozol egy helyről,
Ahol semmi nem nehezebb,
Mint amilyennek látszik,
Senki nem akar vagy foglalkozik
Azzal, hogy elmagyarázza
Az élet szívfájdalmait,
És hogy mit jelentenek.

Amikor nincs ott senki,
Nézz magadba,
Mint a legrégibb barátod,
Csak bízz a belső hangban,
És akkor megtalálod az erőt,
Ami vezeti majd lépted,
Megtanulsz bízni a belső hangban.

Kislány, ne bújkálj,
Sosem változol, ha csak elfutsz.
Kislány, csak kapaszkodj,
Nemsokára meglátsz egy fényesebb napot.

Ebben a világban, ahol az ártatlanságot
Olyan gyakran igénylik,
Olyan nehéz megállni a helyed,
Mikor annyira félsz.
Senki nem nyújt kezet, hogy megragadd,
Ha kifele nézel, nézz mélyen a lelkedbe.

Amikor nincs ott senki...

Az élet egy utazás,
Bárhova elvihet, ahova csak menni szeretnél,
Amíg tanulsz, meglátod, minden tudást
Megtalálsz, amire csak szükséged lehet.
(Légy erős)
Megtöröd
(Kapaszkodj)
Menni fog
Csak ne mondj le róla, mert
Senki nem mondhatja meg neked,
Hogy mit nem csinálhatsz,
Senki nem állíthat meg,
Tudod, hogy hozzád beszélek.

Amikor nincs ott senki...

Kislány, ne sírj,
Itt leszek, mikor a világod
Elkezd széthullani.

Köszönöm Nővérkém




2010. június 4., péntek

Everything is changing...

Minden változik, ez alapigazság. Csak nem minden/mindenki jó irányba. A dolgok úgy csapnak át jóból rosszba egy pillanat alatt, hogy észre sem veszed. Én sem vettem észre, hogy mennyi mindenki megváltozott körülöttem. A környezetem tele van egy csomó kétszínű, álnok, gonosz emberrel. Ha elmondod az igazságot az a baj, ha meg nem, akkor olyan leszel mint ők, ha magadban tartod, viszont te fogsz tönkremenni.
Rövid időn belül olyan sok emberben csalódtam, hogy már alig maradt valaki akit megtűrök magam mellett. Hát igen, rossz emberismerő vagyok, dehát mit tehetnék ellene? Semmit. Ez egyértelmű.
Ahhoz képest, hogy hétvégén születésnapom lesz, semmi kedvem ünnepelni. Sőt, még a nyárhoz sincs kedvem. Lehet, hogy az időjárás teszi, lehet, hogy a körülöttem lévő emberek többségének az "elvesztése" vagy nem is tudom, de úgyérzem mostanában, hogy a legjobb az lenne, ha lefeküdnék aludni, és felkelnék pár év múlva, valahol máshol, más környezetben.

Alig várom, hogy befejezzem ezt a rohadt sulit, és húzzak Pestre. Hogy miben lesz más? Új környezet, új emberek, és legalább nem látom ezeket a 'nyomorékokat' domoszlón, mivel nemhiszem, hogy túl sűrűn haza fogok járni, illetve ha haza is jövök akkor is anyámhoz, meg 1-2 baráthoz. Az utóbbi időben furcsa lett az életfelfogásom, de ugye minden változik.

Én is változtam. Sokat. Páran azt mondják, hogy nagyképű lettem. Közben csak a "LESZAROM" életfilozófiát követem. Páran azt, hogy meghülyültem. Néha azt is hiszik, hogy megbolondultam. Pedig csak megváltoztam. Aminek volt oka. Tudjátok, ez az ok-okozat összefüggése vagy mi a franc. Hát ez van, aki elfogad ilyennek az elfogad, aki meg nem az kinyalhatja a seggem.

Mostanában tele vagyok gyűlölettel, depresszióval és rossz kedvvel. Nem jó ez így, de az emberek nem hagynak nekem választást. Én meg nem hagyom nekik, hogy hátbaszúrjanak. Ezért löktem el az utóbbi időben sok embert magamtól.

Az a baj, hogy legtöbben nem látnak a függöny mögé. Kurvára nem kérdezi meg tőlem senki, hogy 'bazdmeg jól vagy?', 'Minden rendben?' vagy 'mi a baj', ami miatt ennyire kifordultam magamból. Mindenki csak ítélkezik. Az ilyen embereknek először a tudást kéne megszerezniük, és utána ítélni. Hát de errefelé nem ilyen emberek élnek.


"Nem akarok ez az ember lenni, úgy érzem, már nem is tudom ki vagyok. Minden olyan gyorsan változik, hogy nincs egy biztonságos pont, ahol megvethetném a lábam... Kétségbeesetten próbálok a szálakba kapaszkodni, amelyek összetartják az életem, de állandóan kicsúsznak a kezemből. Érzem, hogy őrülten csüngök rajtuk, de minden szétesik körülöttem, és én nem tudom egybefogni. Egyszerűen nem ismerek magamra, és nem értem, hogy jutottam idáig."


2010. június 3., csütörtök

Hol az a pont?

A plafont bámulom, és nyomok után kutatok az emlékezetem szűrőjén át, megpróbálom visszaidézni a pillanatot, amikor a dolgok kezdtek elromlani - ésközben várom a reggelt.
Hol volt az a pont, amikor a szél feltámadott odakint, leveleket kavart könnyedén, megjelentek azok a kis kellemetlen fuvallatok,amelyek szoknyákat libbentenek föl, és kalapokat kapnak le a fejekről? Az a pont, ahol egy filmben szélcsengők kezdenek hátborzongatóan csilingelni, boltok cégtáblái nyikorognak és himbálóznak, kutyák vonítanak nyugtalanul, és az idősebb és bölcsebb városi népek gyanakodva néznek fel az égre?
Mert az a mérhetetlenül bosszantó a dologban, hogy semmi szokatlant nem vettem észre. Nem votlak aruló nyomok, nem voltak figyelmeztető jelek...

2010. április 3., szombat

Nem gyűlöllek, csak utállak...

Annyira, de annyira. Utálatos, rohadt, szemét köcsögök vagytok. Ennyit rólatok. Pár nap alatt ennyi mindenkinek kimutatni a foga fehérjét... Sok volt ez egyszerre. De nem baj.

ÉDES A BOSSZÚ...

Mert tudjátok, van az a mondás, hogy: "Ne hagyd, hogy eltiporjanak a senkik."
Engem nem fogtok... Főleg nem ti...

The End.

2010. március 7., vasárnap

Ez van...

Nah, a nagy helyzet az, hogy most nincs netem... :-/ Nem tudom, hogy meddig, de ha lesz akkor majd írok.
Szóval blog határozatlan ideig off.
Csókmindenkinek...

2010. február 28., vasárnap

Partytimeeeeeee

A nagy helyzet, hogy tegnap buliztunk... Kurvanagyot, kurvasokáig. Olyan 4 körül estem haza hajnalba.
Az egész úgy indult, hogy Kaccanattal kettesben üldögéltünk a zépébe, alapoztunk egy cseppet. Aztán jött a teló, hogy menjünk bulizni. Mi mentünk. Spontán jött, nem volt betervezve. De hova is érkeztünk? Az ifiházban farsangi buli volt. Megérkeztünk, aztán Sancho rögtön halálra is ijesztett a vámpír jelmezével, Bú/Bán és Normanon pislogtunk egy jót, Balázst megmosolyogtuk, bár kurvajó volt a Joker jelmeze. ;) Én magamnak öltöztem, meg Kacc is. Petyánál volt valami jóféle pálinka amit a képünkbe nyomott, utána jött Kölike a pálinkájával. Mikor az alkoholszintem már kissé megemelkedett, belecsöppentem egy beszélgetésbe Guby meg Kata között. Volt ott ordibálás, kiakadás, ujjal mutogatás, kitérés a válasz elől, tagadás, de megbeszéltük a dolgokat; aztán megjelentek Évikémék, Kata meg eltűnt. A hátralévő estében hülye voltam, égettem magam, ide-oda csapódtam, és még táncoltam is a fiúkkal. Én, táncolni? Húúú... Hát igen, ha már sok a pia, az ember mindenre képes. x)

Voltak filmszakadások, de a nagy rész a fejemben van. :D Jó volt a buli, ahhoz képest, hogy nem akartunk menni. Olyan emberekkel is beszélgettem, akikkel nagyrészt még köszönni se nagyon köszönünk. Évinek, Orsinak meg Normannak elsírtam az esti problémáim, aztán utána csak röhögtem rajta. Hát igen, eléggé érdekesre sikeredett a tegnap este, a nadrágom tiszta sár, a fejemre meg szerintem 6 kg sminket kell majd tennem, mivel este Katával Zépézünk. Már csak enni kéne valamit, mivel még nem volt gyomrom ahhoz hogy ma egyek. Remélem üres lesz a kocsma... O.o Holnap reggel érdekes lesz majd a buszhoz menni, dehát ez van. Minek iszik aki nem bírja, nemde?:D


Aztán rájöttem, hogy lehet hogy az a legjobb, ha néhány álom csak álom marad. Az életben nem minden úgy működik mint a filmekbe, pedig mennyire jó lenne. Néha az az érzésem, hogy valami thrillerben élek, aztán rájövök, hogy mégse, mert az már túl egyszerű lenne. Az életben nincs kifogás. Ha valamit eltolsz, az a te bajod, és ezeket a bakikat nem mindig lehet korrigálni.
Jó lenne, ha néha filmszerű lenne ez a szájbabaszott élet. Ha összeveszel valakivel jön és a nyakadba borul, ha részeg vagy, akkor az a sztori ami elkezdődik azon az estén folytatódni fog és jól végződni, és ha minden álmod, minden amit szeretnél valóra válna... Csak ez már túl egyszerű lenne... És, akkor lehet hogy nem is lenne miért élni...
Muszáj, hogy néha megtörj, hogy utána megint talpra tudj állni. Muszáj, hogy tudj bocsánatot kérni, hogy a hibáidat felvállald, és küzdj meg mindenért, ne csak úgy belehulljon az öledbe.

I never give up! =)

2010. február 25., csütörtök

Ismertél milyen vagyok, hallottál nevetni...

A szívemben lüktet a vér
Még energiám is van
Csak a lelkem van már elfáradva
Teljesen lakatlan
Most szabadon engedlek
Ennél többet nem tehetek
Miféle esküt tennék neked
Ha mindent megszegek?

Nem szabad megbízni bennem
Nézz végig rajtamnem vagyok jó ember
Mindvégig csaltam

Nem szeretsz,nem szeretlek
És ez még csak a kezdet
Ellenségnek éppen megteszed
Nem szeretsz,nem szeretlek
De valamit elmondok neked:
Ha követsz a rémálmod leszek

A szívemben lüktet a vér
Látod,energiám is van
Csak dühös vagyok,hogy pont te vagy
Akivel összeakadtam
Már felkészültem a télre
Lehet,hogy elindulok délre
És egyben most már biztos lehetsz
Senki sem lök félre

[...]

Ismertél milyen vagyok
Hallottál nevetni
Utoljára láttál engem
Igazán szeretni

/Zanzibár- Nem szeretsz/

Hmm... tegnap este kissé illuminált állapotban ez bömbölt a zenegépből a kocsmába. Elgondolkoztam rajta... Van benne valami... Mintha rólam írták volna egy-két sorát.
Úgy gondoltam hogy én egy rohadt gyenge ember vagyok. Ami igaz is, mert tényleg elég labilis vagyok lelkileg, és elég nehezen esek túl a csalódásokon, akár pasikkal kapcsolatban, akár barátokkal kapcsolatban. DE mindig fel tudok állni, és szerintem ez az igazi erősség. Amikor teljesen a padlón vagy, látványosan kikészültél, amit látnak is rajtad, de pár hét múlva talpra állsz, és folytatod tovább az életed. Sokszor és sokan átbasztak/kihasználtak már. De eddig mindig felálltam. Hogyan? Ezt én sem tudom pontosan. Csak annyit tudok, hogy mindig volt mellettem olyan ember, aki meghallgatott, megvígasztalt, és segített abban, hogy továbblépjek.

Most is furcsa érzés kerített hatalmába. Nem tudom, hogy mi ez, csak azt tudom hogy nagyon szar, és megint kivagyok. Hogy miért és mitől, azt sem tudom pontosan. Elég sokszor van hangulatingadozásom. Bár kifelé nem mindig látszik...

Folyt. köv. majd valamikor, viszont most szedelőzködök mert nemsokára megyek edzésre.

2010. február 21., vasárnap

"Üresség. Határtalan üresség telepedett a lelkére. Már nem álmodott. Nem volt miért álmodnia."

Valahogy én is így érzek mostanában. Mintha egy robot lennék, aki minden nap megcsinálja a rá váró feladatokat, ha kell mosolyog, ha kell akkor komoly. Nemigazán vannak terveim a jövőre nézve, hogy mit hogy kéne csinálni, mivel amit már terveztem egy ideje azt megvalósítottam. Heti 4 edzésem van, hulla vagyok egész héten, még hétvégén se bírom rendesen kialudni magam. A koffein és a nikotin már ígyis hozzám tartozott, de most még jobban belémépült.
Belülről... furcsán érzem magam. Mint egy szemetes, amit kiürítettek. Megoldottam egy-két problémámat, a fájó dolgokat amiket nem sikerült azokat mélyre rejtettem.
Nemigazán hoz lázba se a hétvége, se az, hogy menjünk bulizni valahova. Már nem vágyom rá. Néha persze jól esik, és mennék is, csak inni vagy kártyázni piálás közben haverokkal, de nem minden hétvégén. Kocsmába is csak azért járok, hogy a barátaimmal találkozzak, akikkel hétközben nem futok össze. Unom magam itthon, de van amikor kocsmába is... Nem találom a helyem.

Van valami, amit most perpill nagyon szeretnék. Csak egy probléma van ezzel: soha nem fog valóra válni. Pontosan ezért szállnak el az álmaim is, mivel tudom, hogy lehetetlenek. És igen, a lehetetlen sajnos létezik.

Azthiszem az a legnagyobb bajom, hogy semmi nem történik az életemben. Semmi aminek örülni tudnék, ami jól jönne, semmi olyan ami kicsit letaglózna, hogy újra fel tudjak utána állni. Semmi, amiről másnap úgy vélekedek, hogy: 'basszameg, hülye vagyok!', semmi, ami után azt mondanám: Na Végre! Történés kéne már, de az nincs... Maradt ez a határtalan üresség, amit most is érzek...

2010. február 15., hétfő

Eszembe jutnak néha, néha a régi percek... =)



Eszembe jutnak néha,
Néha a régi percek,
Olyan, mint a szú a fában,
Itt bent perceg.
Egyszerű a kérdés,
A válasz mindig ennyi,
Kell-e ennél többet az asztalra tenni.

Mostmár tudom, itt van
Minden, ami kellett,
Érdekes a holnap,
Találd ki, ki mellett,
Meddig játszom veled,
Meddig leszek még,
Elindulok újra, csak tisztuljon az ég.

Ha akartam valamit, de nem értem el,
Nem küzdöttem tovább, hogy felejtsem el,
Szanaszét voltam, szanaszét vagyok,
Mégis, ha akarod én utat mutatok.
Itt bent az érben, még lüktet a vérem,
A testemet hajtja, én ilyen vagyok,
Nem kértem semmit, mit adtam csak annyit,
A véremben van az, hogy lázadok.

Rómeó Vérzik- Én ilyen vagyok
=)

Te még gyerek vagy...

Ha a művészetről kérdeznélek, szakkönyvek tucatjaiból tudnál idézni. Michalengelo, sokat tudsz róla. Sorolnád a műveit, politikai terveit, viszonyát a pápával, szexuális beállítottságát, mindent. De azt nem tudod, milyen érzés a Sixtus-i kápolnában állni, sosem néztél még föl arra a csodálatos boltozatra. Sose láttad. Ha a nőkről kérdezlek, máris sorolod a kedvenc típusaidat. Biztosan dugtál is néhányszor. De azt nem tudod, milyen érzés igazán boldogan felébredni egy nő mellett. Nehéz eset vagy. Ha a háborúról kérdeznélek talán Shakespeare-t idéznél nekem: 'Még egyszer a résre újra, barátaim!'. De sohasem harcoltál. Nem halt meg a karodban a legjobb barátod, aki hiába könyörgött neked, nem tudtál rajta segíteni. Ha a szerelemről kérdezlek, talán egy szonettel válaszolsz. De nem néztél még nőre, mikor gyenge voltál, olyanra aki egy pillantásával meggyógyít, mintha Isten direkt hozzád küldött volna egy angyalt, hogy kimentsen téged a pokolból. Nem tudod milyen, ha te vagy az ő angyala. Nem tudod milyen örökké szeretni valakit. Történjen bármi, például rákos lesz. És te két hónapig a kezét fogva ülve alszol a betegágya mellett, mert az orvosok is látják a szemedben, hogy nem szívesen mennél látogatási időben. És elveszíteni valakit. Ezt csak akkor érzed,ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz. Csak te még sosem mertél ennyire szeretni. Ha rád nézek, nem egy okos, magabiztos férfit látok, csak egy nagyképű, önző, ijedt kölyköt.

Kacc, Nővérkém -> szerintetek? =)

Te még gyerek vagy... és az is maradsz örökre... :)



Na most, mielőtt valaki olyan olvasná a blogom, szeretném leszögezni, hogy teljesen rendben vagyok. Az elmúlt két hétben teljesen rendbe jöttem lelkileg, nem volt könnyű, de sikerült, mert voltak akik segítettek. Ennyi, The End. Köszöntem. ^^=)

2010. február 13., szombat

Egyszer minden rendbe jön... =)

Tudom, hogy milyen, ha olyan kicsinek és jelentéktelennek érzed magad, amennyire csak lehet, és ez hogy tud fájni belül olyan helyeken, amikről nem is tudtál. És mindegy, hogy hányszor csinálsz új frizurát, vagy hányszor mész edzésre, vagy hány pohár Chardonnay-t iszol a barátnőiddel. Az ágyban minden éjjel aprólékosan végiggondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot, és hogy hihetted akár egy rövid percre is, hogy boldog voltál. És néha még meg is győzöd magad arról, hogy észhez tér, és becsönget hozzád. És ezek után, bármilyen sokáig is tartott, elmész egy új helyre, és akikkel találkozol, visszaadják az életkedved, és a lelked apró darabjai egyszer visszaállnak, és a zavaros idők, azok az esztendők, amik így elmentek, lassan kezdenek elmosódni...

=)

Elgondolkodtató...

"Bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb mint sejted és okosabb mint véled." /Micimackó/

Hát, hogy is kezdjem? Mostanában elég lapos az életem. Eléggé fura volt ez az elmúlt másfél hónap, ami már letelt ebből az évből. Rengeteg dolog történt ami a hasznomra vált, és rengeteg, ami inkább ártott, mint használt volna, dehát a rossz dolgokból is lehet tanulni.

Először is, rájöttem, hogy mit jelent az a szó, hogy barátság. Kurvára nem azt, hogy valaki kézenfogva végigvezet az életen, úgy, hogy te semmit nem tanulsz, és semmit nem csinálsz, mindig csak mögötte jársz. A barátság egy külön fogalom, és csak kevesen értik, hogy mi ez. A barát azaz ember, akire mindig számíthatsz, ha valami baj van. Természetesen nem azért, hogy majd ő megoldja helyetted. Hanem azért, hogy segítsen, tanácsot adjon, megvigasztaljon, DE Neked kell megtenni a végső lépéseket.

Egy jó barátom szavait idézném: "Figyelj, a barátod vagyok, tudod a számom, ha valami gyíkod van felhívhatsz, beszélgethetünk. De helyetted nem tudom megoldani a gondjaidat. Elmondom a véleményem, aztán vagy hallgatsz rá, vagy nem, ez már a Te dolgod lesz, de akkor is barátok maradunk."
2-3 héttel ezelőtt volt egy elég erős kiakadásom. Nem tudom, hogy mi váltotta belőlem ezt ki, talán az, hogy a gondjaim csak gyűltek-gyűltek bennem, és úgy éreztem, hogy senki sem ért meg. Ehhez hozzátársult egy kis alkohol, és máris robbant a bomba. Utána való héten nem voltam sehol, se hétközbe, se hétvégén. Jobbnak láttam, ha itthon maradok, még valakit megbántanék, és amúgy se érezném jól magam. Rá 2 hétre Kacc kirángatott magával. Szintén nem volt kedvem kimenni, nem is éreztem túl jól magam az este elején. Ugyanis megbántottam a baráti köröm, legalábbis én úgy éreztem. Utána letisztáztam velük, és rájöttem, hogy örülhetek, hogy nem haragszanak. =)

Ezen az estén még buliztunk is egyet, megint Bú/Bá volt a soros, nála kötöttünk ki este. Finom volt Kölike szederpálinkája, jó volt a hangulat, a zene, és sokat röhögtünk. :D

Az elmúlt pár hét alatt akaratom ellenére éjjel-nappal járt az agyam, olyan dolgokon, amikre nem szívesen gondolok. De rájöttem, hogy előbb-utóbb ezekre is meg kell találni a megoldást. Még nem teljesen sikerült, de remélem egyszer átlátom ezt az egész kaotikus gondolatmenetet, és a dolgaimat, hogy mit hogy kéne kezelni.

Most úgy írom ezt a postot, hogy nincs rossz kedvem. Sőt... =) Örülök annak, hogy egy-két dolog rendeződni látszik körülöttem. Rájöttem, hogy kik azok, akikkel nem érdemes törődnöm, mert kétszínűek. Ebből van egy ember, akinek a jelenléte hiányzik, és a viselkedése fáj. Nyáron rendben volt minden, sokat ökörködtünk és röhögtünk, de nyár végétől gyűltek a felhők, és Chicago lett. Aztán van egy leányzó, aki szintén nagyon hiányzik, és a viselkedésével akarata ellenére (vagy tudatosan?) bánt. Régen jóba voltunk, sokat mászkáltunk együtt mindenfelé. Ha valami gyíkja volt, ott voltam mellette, és ez persze visszafelé is igaz volt. Mára már bekerült egy teljesen más társaságba, és a régi barátait elfelejtette. Soha nem ér rá, és msnen se ír vissza soha, és a telefont se veszi fel. Ez nekem igen fájó dolog, mivel ő egy nagyon fontos személy volt az életemben. Lehet, hogy rosszul látom a dolgokat vele kapcsolatba, de én ezt szűrtem le.

Ma már nem depizek, nem sajnálkozok, nem érzek szinte semmit. Vannak rossz napjaim, de vannak jók is. Próbálok nem törődni a rossz dolgokkal, vagy nem gondolni rájuk, ami persze nem mindig sikerül.

Úgy érzem, mostanában mintha egy kicsit kezdene rendeződni az életem, de persze pár rossz dolog, gondolat, vagy újdonság, amivel nem tudok mit kezdeni úgyis ott lesz mindig, csak már megtanultam kezelni a dolgokat. Legalábbis azt hiszem. =)
Ráadásul tudomást szereztem egy-két emberről, aki nemigazán kedvel engem. Amit nem gondoltam volna, mivel elég jól játsszák az ellenkezőjét. Hát igen, ilyenez. De nem tudnak érdekelni. Akik fontosak az életemben, tudom hogy ők nem játsszák el a barátságot. Ennyit erről. =)

Aztán... megtanultam pókerezni. :P És tetszik. :D Március elején diákolimpia, várom. :D Tervezem a következő tetkó időpontját, bár még nincs meg se a személy, se a pontos terv, és még a keret is hiányzik rá, de olyan jó belegondolni. ^^ Elhatároztam, hogy vannak olyan dolgok, amikkel le kéne állnom, és ezeket meg is fogom valósítani. Ja, és rámférne már egy hét szabi, hogy kipihenjem magam. :D Lehet, hogy ez a jövőhét lesz. Majd elválik ;)
Ez egy kicsit hosszú lett, de úgyis ritkán írok. :D
Csókacsaládnak. =)

2010. január 19., kedd

Do you remember me at all?

Először is, az előző bejegyzést nem teljesen úgy értettem. Máshogy fogalmaznék, nem pont ezeket a szavakat használtam volna, dehát ez egy dalszöveg. =)

Aztán folytatom... Éreztétek már úgy hogy szarnak a fejetekre? Vagy, hogy egy régi ismerős úgy viselkedik, mitnha nem is ismerne? Na ja, most én is így vagyok. Ez a sztori már régi, és már be is fejeződött.(?) Pontosítok: kurvára nem volt pont a végén, de ennek már inkább vége, mint még tart. Remélem értitek. Azt az egyet nem értem, hogy miért nem lehet az emberek szemébe megmondani a véleményüket... (okokat a kommentekben várok;)) Na hát igen drága kispajtásommal is így jártunk. Hepi meg buli együtt az élet, csakhogy egyszer vége. Pontosabban ő leszar és nem keres. Na igen, az okos ügyes kis hülye jányka mit lép rá? Ő keresi... Na de megjön az esze, aztán utána már ő is leszarja. Ami neki szar meg minden, dehát ottvan azért az a női büszkeség... Na igen, ez a távoli múlt.
Tegnap este drága kispajtásomat megláttam msn-en. Ráírtam, hogy na azé mégis miújság már Vele, mivel kb 3 hónapja nem beszéltünk. Természetesen baszott válaszolni... Nemhiszem, hogy azért, mert nem ért rá... Szerintem inkább... vagy félt válaszolni, vagy annyira a pokolba kíván, hogy erre sem méltat. Naosztakkó'miva'? Hát szar ügy... Legalább annyi lett volna benne, hogy visszaírja hogy 'haggyábazdmeg'. Hát erre se volt hajlandó. Hát basszátok meg ezvan az én drága kicsi cimboráimmal. Ami amúgy szarul esik, de nemtudok ezzel mit kezdeni.
Do you remember me at all? O.o
Csókacsaládnak.

(Tudod... én azt az embert akarom viszontlátni akit megismertem, nem ezt aki most vagy... Ha ez az igazi arcod akkor sajnállak. Téged, magamat, minket és mindent.)

2010. január 15., péntek

Gyűlöllek, mert gyűlölsz engem, a különbség annyi, hogy engem éppen sose köp szembe a tükörképem...

Lassan rájövök, hogy nem tudok mást,
mint a végét elölről kezdve
az összes keserű könnyet édessé tenni,
de vért verejtékezve,
folyton továbblépni és továbblépni
a naivságom árán...
de hová lépek, ha nem marad már
több hely a föld hátán?
Hisz te raktad vállamra a terhet,
miért vigyem egymagam?
Lelkiismerete csak annak lehet,
akinek lelke van...

Mocskos a szavad, akár te magad,
szórd csak a szitkot rám!
Ki ilyen bátor, közel és távol?
Megcáfolhatnám!
Nincs, ki cipelje velem a nyűgöt -
viszem hát egymagam.
Lesz egy nap, mikor fel fogom adni,
de az a nap NEM ma van...
El a kezekkel! Nekem csak ez maradt.
Meg ne próbálj megérteni, mentsed csak magad!
Mentsed magad, te senki tetű,
erkölcsileg alacsonyabbrendű
aljas féreg!
A léted méreg,
a vérem kéred,
ugye?!
Halkul a szavad, szedd össze magad,
szórd csak a szitkot rám!
Ki ilyen bátor, közel és távol?
Megcáfolhatnám!
El a kezekkel, enyém a teher,
viszem én egymagam.
Lesz egy nap, mikor fel fogom adni,
de az a nap nem ma van...

/Téveszme- Kövek/

Akinek szól majd meg fogja érteni... és remélem fel is fogja majd.


2010. január 7., csütörtök

So I take my face and bash it into a mirror. /Korn/

Ezen is túlvagy, megtetted. Te mindenhol megtettél mindent, többet már nem tudsz, ez már nem Rajtad múlik-egyes emberek szerint. De biztos, hogy igazuk van?

Gyáva vagy... Vagy mégse? Az igaz, hogy most elmondtad Neki, akitől féltél. Mert fontos Neked. De megértette. És most nem utál. Sokáig gyűjtötted hozzá a bátorságot. Pedig nem kellett volna. Talán még segíteni is tudott volna. Csak meg kellett volna tanulnod felvállalni a tetteidet és bízni a barátságotokban és benne. Ennyire egyszerű.
Nem kell tovább az álarc, végre nyíltan kitálaltál, és megkönnyebbültél.
„Lehullik ma rólam minden állarc és nem hazudok tovább.”

Igaz, hogy mennyivel jobb? Ez nagy pofon volt mindkettőtöknek. De ha elég erős a barátságotok ketten túllépitek ezt az egész "kalandot".
Ő segít Neked, Te segítesz Neki, úgy mint régen. Reméled.
Egyszer minden rendben lesz.

Sajnálom.

2010. január 3., vasárnap

2009, szilveszter, újév...

Hmm, hol is kezdjem? Hosszú-rövid, eseménydús-unalmas, jó-rossz, szomorú-vidám... Sokféleképpen jellemezhetnénk ezt az évet. Voltak jó pillanatai.


2009
Januárba Katával elég sűrűn néztünk egy vagy több üveg aljára, illetve tavaly ekkor még elég sűrűn látogattam a Mephisto-t is.
A Februárunk elég eseménydús volt, Karesz szülinap, PasikCsajokHaverokBarátok mindenki. Egyre kevesebb Fisztózás, mivel már volt miért itthonmaradnom.
Aztán folyt szépen az élet tovább, a tavaszt átrepültük, jött a nyár.
A nyári buli kezdetét az Abasári Motorostól számítjuk. Aztán júniusba még az én szülinapom is megünneplésre került, amit 3 napig ünnepeltem, majd még egy hét suli, aztán jött a nyár.

Nyáron sokat kocsmultunk, sokat unatkoztunk, sokat fotózkodtunk, sokat ittunk, sokat veszekedtünk, sokat táncoltunk, és sok helyen megfordultunk. A Nyár két legnagyobb durranássa a Hegyalja Fesztivál (képek itt) és a Bor-rock Fesztivál volt. Katával közben megtudtuk, hogy a dobókocka nem csak a társoshoz jó, hanem mennyi mindent lehet még vele játszani. x) (Nyári összefoglaló itt.)


Szeptember...
Aztán jött a suli, de első hétvégén máris koncerttel kezdtünk. Domoszlón volt koncert, fasza volt.
Egy hét múlva mentünk a Szparira, mivel akkor ott mulattatott az Evil Devils meg a road.
Itt van az ősz, ittvan újra, és rohadt hideg van megint. Ivászat minden hétvégén, illetve hétköznapokon, nem zavartattuk túlzottan magunkat a hideg miatt. :) Aztán gyors ősziszünet, majd suliban szenvedés, újra. A novemberi roadra sajna nem jutottam el, és természetesen amilyen mákom van Decemberbe se jutottam el egerbe. Hát ennyit erről, meg arról h mekkora balfasz tudok lenni.
Aztán téli szünet, ivászat, elég sokszor és elég sokat. Egyedül, Katávalketten, Sokanegyütt, mindenhogy. Zépébe, próbaterembe, utcán, háznál.


Aztán SZILVESZTER!!
Idén Bú/Bá döntött úgy, hogy vállalja a kockázatot, és nála leszünk szilveszterkor. Fél8-kor randi, aztán go Bálinthoz. Amint megértkeztünk Köli már nyomta a képünkbe az Ágyas Pálinkát, amiből Kötelező jelleggel természetesen gyorsba kettőt le is húztam. =)
Aztán egy kis piakóstolgatás után lazulás, vizipipa, egy kis dumálgatás, további piakóstolgatás. Aztán a fiúk lejtettek egy szexi táncot a 'Huss-huss' című elég közismert számra, ami amúgy szar, de ők nagyon jól tolták rá a táncot. =) Balázs jóvoltából megszerettem a Tequilát. :D Még kicsit elbulizgattunk, aztán miután már igencsak kezdtünk fáradni, és meguntuk hogy Danika nem talál magának jobb helyet a zongoránál, így úgy döntöttünk hogy lassan hazaindulunk. Normannal ketten caplattunk haza szakadó esőbe, mivel Gina meg Kata másfelé ment, Dudi meg lemaradt Sanyikáékkal még inni. :D
Hazaértem, de még nem voltam álmos, szóval még olvasgattam egy kicsit, majd valamikor hajnalba leragadt a szemem. A meglepő, hogy nem voltam részeg. :D


Jan. 1-én fogalmam sincs mikor keltem, de az elalvásomhoz képest korán. Tengtem-lengtem egész nap, este Zépéztünk, lájtos kis ücsörgés és filmek kibeszélése folyt a kocsmába, majd go haza aztán bevágtam a szunyát.


Január 2!!!
Ahhh... Hát ez egy igencsak jó nap volt. =)
Délután átmentünk Katihoz, filmeztünk, röhögtünk, elvoltunk, ÉS megvan az első tattoo-m. =) Katával közösen varrattuk, angyali szimbólum, a jelentése: barátság. =) Bal boka belső része. Igen, fájt. De már tervezem a következőt. ^^
(KöszönömKati♥^^)
Este betértünk Dexterhez, egy kis pótszilveszter-Dexibúcsúztató-piapartyra. Voltunk Mexikóba Balázzsal, de mivel nem volt több tequilánk, maradtunk Magyarországon és a továbbiakban már csak boroztunk és páélinkáztunk. Jó volt. A pia is meg a buli is. Énekeltünk. Megint. Sokat. Együtt. De legfőképpen Dexterrel ketten. Norman gitározott. :D Megint. Aztán volt hogy olyan is, hogy mindenki énekelt. Nagyon jó volt. Tetszett. =)
Valamikor nemtúlkésőn hazaestem, elvoltam még egy kicsit majd valahogy elalvadtam.

Azthiszem elég jó kis év volt ez, sok jóval és megannyi rosszal, de elvoltunk, a nyár közepe vitte a pálmát, a jégcsapokat meg a téli szünetünk söpörte el.
Itt a vége, fuss el... és hozz még egy kört. ;)
TheEnd. =)