November... Az egyik legszarabb hónap... Kevés buli, közeledünk a félévhez, ráadásul hideg is van és bepunnyadnak az emberek.
Mindenki szarik a fejemre, főleg az akivel a legjobban szeretném a dolgaimat megbeszélni. :S
Mi is történt novemberben? O.o
Semmi értelmes. Voltam Ózdon. Ami punnyadás volt és elabsztamegy hétvégét.
Aztán csak folyt a november, unalmasan, és idegörlően. Voltam verpeléten Diónál, beszabadultunk a laktanyára, aztán kattintottunk pár képet.
Utána megint suli, idegbetegség, szarkedv, és minden nap ugyanaz a monoton menet. Felkelek, go suli, aztán vagy megyek edzésre vagy csavargok, de általában húzok haza a picsába aztán itthon rohadok tovább.
Aztán rájöttem, hogy annyi ember megváltozott körülöttem, annyi mindenki leszarja a fejem, és annyi mindenki elfordult tőlem. Hiába próbálom megoldani a dolgokat, megbeszélni, illetve keresni őket, nem érdeklik.
Hétvégén is mindig ugyanaz a sztájsz. Go kocsma, teázok, (nem iszok mert még annyi kesem sincs hogy bebasszak -.-) aztán sétálunk Kaccal, majd go haza.
Elég unalmas így már.
A telefon is fölösleges pár embernek. Hiába keresi őket az ember, hogy bazdmeg beszélnünk KELL, mert MUSZÁJ, mert ez így SZAR, és OLDJUK MEG, DÖNTSÜNK, hogy mi lenne a legjobb, hogy MIT AKARUNK. Mindig csak üres ígéreteket kapok, hogy találkozzunk ekkor meg ekkor. De persze soha nemjó az időpont, így nem találkozunk, nem beszélünk, és ugyanolyan szar minden, vagy még szarabb. Hiába mondom neki, hogy hívj fel, írj sms-t, hiába mondja hogy majd hív, vagy ír sms-t, ez nem történik meg.
//"Kósza ígéretek, üresen hagyott álomgyárak..."//
Ha végleg el akar kerülni akkor miért nem lehet őszintének lenni? O.o Ja, bocs, hogy ember? Hmm igaz...
//"Elegem van ebből az egészből, te nem látod amit én érzek..."//
Kevesen vannak mellettem, és most látom át azt, hogy ki az akit érdekel hogy mivan velem, és ha feldobnám a patám akkor is érdekelné, és ő keresne és aggódna miattam. És ők nem azok az emberek, akik hogyha elpatkolnék akkor egy év múlva tudnák meg, hanem pár napon belül.
Akik leszarnak lezárhatnám egy sms-el, hogy jólvan bazdmeg, leszarlak én is, ennyi, pont, többet ne keress. Csak az a baj, hogy mindenáron tudni akarom az okokat. Hogy mit miért mikor és miért ezt kapom. Ha jogos, akkor elfogadom. Ha nem akkor szembeköpöm. De pontot teszek a mondat végére. Akkor is. Mindig.
//Nem leszek többé zsinóron rángatott báb, mi eltűri minden hibád...//
Most is már lehetnék Gyöngyösön. Koncert van, szétbulizhatnám magam, tombolnék mint egy hülye, kiugrálnám a gondjaimat... Lehet h csak pár óráig tart, de mégis jó lenne. Ahelyett most itthon kockulok ezelőtt a kurva gép előtt, este pedig megyek kocsmába. A mai buli ugrott. Mondjuk nem csodálom, túlságosan vártam és számítottam rá hogy megyünk és milyen jó lesz. Nembaj, majd dec. 5-én bepótolom triplán. (Vajon észreveszik-e az emberek hogy nem vagyok a megígért helyen a megígért időben?O.o -koncerten- És vajon fognak keresni? Fogja őket érdekelni? Hmm... ez egy igen jó kérdés... Szerintem nem.)
Szeretném már, hogy vége legyen ennek az őrületnek, mert ezt nem bírom sokáig. Csak az a baj, hogy vannak dolgok amikhez egy ember kevés...
The end.
