.tökmag. életének apró mozzanatai...

Találkoztak. Ismerték egymást már elég régóta. De régebben csak ez a felszínes ismerősök voltak, két ember, akik semmit nem jelentettek egymásnak. Aztán egyszer túl közel kerültek egymáshoz. Lehet nem kellett volna. De mégis... Mégis jó Vele. Minden jó Vele. Sodródnak az árral. Most így jó Nekik. De mégse. Mégse jó, mert hiányzik. Hiányzik hogy minden nap lásd, hiányzik hogy megöleljen, vagy csak hogy rád nézzen. Hiányzikk hogy hozzátartozz, hogy egy kicsit az Övé legyél, és Ő is a Tiéd. Nem lesz így jó sokáig. Már túl fontos számodra. Túl fontos, és nemtudod mit gondolj. Várj? Vagy lépj? Ha lépsz, merre indulj? Tovább? Vagy Felé? Ha továbblépsz nem bánod meg? És ha nem lépsz? Megéri?

Szereti? Vagy nem? Fogja? Nem? Mit érez? El nem tudod kézpelni mit akar. Ő aki már fontos Neked. Pedig Te megfogadtad hogy nem lesz az. De nem tudtad betartani. De egy nap dönteni kell. Dönteni hogy MI, vagy Te és Én lesz ebből. Dönteni kell, hogy együtt, vagy külön folytatják. Dönteni... Csak egy a baj a döntéssel. Hogy kurvanehéz helyes döntést hozni. Kurvanehéz helyesen megítélni a helyzetet. Nehéz együtt, de még nehezebb külön.

És melyiket válaszd inkább? Egy barátságot, vagy Őt? Vele milyen kapcsolatot válassz? És a barátoddal? Vele mihez kezdj? Mellre szívja ha megtudja hogy van valami közötök egymáshoz? Vagy csak legyint hogy nem érdekel, azt csinálsz amit akarsz? Vagy beletörődik? Ugyanolyan marad a barátság mint volt? Vagy soha többet nem lesztek barátok? Ezt nem tudhatod... Mi lesz ebből? Nem tudhatod...

Nem is fogod megtudni, addig amíg nem döntesz. Nem döntötök. Ez egy közös döntés. Két félen múlik. Csak az a kérdés, hogy mikor jön el az a nap, amikor kimondjátok azt a szót, hogy 'Együtt' vagy 'Külön'.

„Attól kezdve, hogy a sötét éjszaka véget ért, már késő lett
volna bármit visszautasítani. Végérvényesen beléd szerettem.”♥



/Döntsünkmárvégre...CsakRajtadmúlik... /