Most jött el az a pont, amikor betelt a pohár. Ahogy az előző bejegyzésben is írtam, igen, muszáj csalódni... Na de minden nap másban?:S Lehet hogy szarul válogatom meg magam körül az embereket... Egy könyvben olvastam, hogyha a "belső világunkban" zűrzavar van, akkor az kihat a "külső világunkra" is. Ilyen mikro-makro kozmosz vagy mi a szar... Lehet hogy gáz van nálam itt benn, na de hogy körülöttem minden felboruljon...
01, Átváltozás...
Volt(van?) egy olyan ember, aki anno kihúzott a szarból, amikor a béka segge alatt voltam akkor felsegített, és segített hogy tovább folytassam a dolgaim. Ez mára sajnos átment már kioktatásba, mit mikor csinálok szarul, milyennek kéne lennem, hogy kéne csinálni a dolgaimat. Rendben, végülis egy barát(?) dolga az, hogyha valamit szarul csinálsz, akkor megmondja, de úgy hogy talán ne sértsen meg és ne alázzon porig. Vagy tévednék?
02, Baráti kör? Pffff
Elegem van a "baráti köröm"-ből (nagyon idézőjelesen, mert sztem már nem túlzottan van ilyenem) is. Állandóan csak a szivatások, és hiába hogy már szarul esik, azért is nyomják. Húúú basszameg mekkora poén, hogy ők röhögnek, nekem meg elbasszák az estémet... Egy-két beszólás még poénos, de már órákon keresztül a bunkózásukat hallgatni... Már unom. De ha megsértődök vagy visszaszólok, vagy leoltom őket, akkor én vagyok a szar, mert 'Jajj csak vicc volt'. Kurvavicces máson röhögni, meg elbaszni a kedvét. Csak gratulálni tudok az illetékeseknek.
03, Különbségek...
Na még a harmadik dolog... Én szeretek valamit, ők lefikázzák hogy az szar. Így vagyok pl. a Subscribe-al. Én kurvanagy fanatikus vagyok, imádom őket. A "barátoktól" mit kapok folyamatosan? 'Az egy rakás szar, sok füves állat ugrál a színpadon.' (tőlük idéztem...) És hiába mondom h engem nem érdekel, én akkor is szeretem (most nem csak a Subit, egy csomó dolog van így) akkor is nekem van ízlésficamom, én hallgatok szar zenét, én nézek meg okádék pasikat stb. De persze máskor meg jön az hogy 'Jajj annak meg annak az énekese így-úgy' vagy 'Jajj hallgasd ezt a zenét milyen jó' stbstb, és ha én mondom h nekem ez nem tetszik, akkor persze h én vagyok a szar, mert mér kell lefikázni.
04, Pletykálkodás...
"Nem kell hogy az éjszkát átaludja,
Holnap már az egész város tudja,
Ezért jó a barátság" /Alvin és a mókusok-Barátaimnak szeretettel/
Na igen, ezt is megénekelte jó "öreg" Alvin barátunk. És teljesen igaza van. Valakivel csinálok együtt egy hülyeséget, ahol tegyük fel ketten voltunk. Ugye mi ketten tudjuk, megbeszéljük, hogy SENKINEK nem mondjuk, mert mégse valami szívderengető... Egyik barátnőm rákérdez hogy mi volt, mondom semmi. Erre egy héttel később hallom vissza, hogy mi volt (pontosan, szóról-szóra) és hogy ő azthitte hogy mi barátok vagyunk és mért nem mondtam el. Csak tátogtam. Mondom bocsi, azért mert akkor másik személyét is el kellett volna mondanom, amit nem akartam. Igazat adott nekem. (Ezt így is köszönöm) Az hagyján hogy embertől, még egy másiktól is visszahallottam hogy ő is tudja. Hát mondom ez kurvajó... Nah ennyit a barátok titoktartásáról, meg az ígéretekről...
05, Kétszínűség...
Ez is egy szar dolog. A pofámba aranyos, kedves, segítőkész (akar lenni), a hátam mögött meg elhord minden büdös kurvának meg ilyenek. Nem is egy ilyen ember van. :-/ Ehez nem szeretnék többet hozzáfűzni, mert a végén még konkrét dolgokat és neveket írok, amit nem szeretnék.
06, Ha kihasználnak...
Ilyen jó barátok vagyunk, olyan jó barátok vagyunk... Vagyis én azt csak hiszem. Mert ha én nem lennék ott, akkor nem lenne kivel menni inni, kocsmába, koncertre, ide-oda-amoda. Mint valami csicska. Gyere bazdmeg, most megyünk Mephistoba, most megyünk inni, most csak sétálni, mert nincs kedvem ide vagy oda menni. Ez mind szép és jó, de ha nekem nincs kedvem vagy pénzem menni valahova, akkor persze én vagyok a szar. De ha én akarok menni valahova, ami neki nem tetszik, vagy nincs kedve jönni, akkor ő persze nem jön. De én mindenhova menjek. Szakadjak 8felé. Komolyan már az lesz hogy levágom a kezeim meg a lábaim meg a fejem aztán vigyétek basszátok meg.
07, Közel a cél...
Ez még a nagy kedvencem... Ha valaki valamit rajtam keresztül könnyebben el tud érni, rögtön nagyo jóba leszünk. Nekem persze a kis hülye naiv fejemmel le se esik hogy valami áll emögött a hirtelen barátkozás mögött. Én persze segítek, merthát "barátok" vagyunk. Aztán amikor közel a cél, vagy már elérte simán a sarokba vág, és onnantól le van szarva a fejem. Ha rákérdezek hogy miért, a válasz: 'Sokat változtál, rossz irányba, majd ha normális leszel megint jóba leszünk.' Ilyenkor is persze hogy magamat ócsárolom, hetekig ki vagyok akadva hogy hol basztam el. Aztán rájövök, hogy nem is én basztam el...
Na igen, most ez a pár pont van amit volt energiám leírni. Elegem van az engem körülvevő emberekből. Sajnos rossz embrismerő vagyok és kibaszottul naiv. Ezt nagyon sokan kihasználták. Ez szar. Na hát ezt jól esett magamból kiadni...
01, Átváltozás...
Volt(van?) egy olyan ember, aki anno kihúzott a szarból, amikor a béka segge alatt voltam akkor felsegített, és segített hogy tovább folytassam a dolgaim. Ez mára sajnos átment már kioktatásba, mit mikor csinálok szarul, milyennek kéne lennem, hogy kéne csinálni a dolgaimat. Rendben, végülis egy barát(?) dolga az, hogyha valamit szarul csinálsz, akkor megmondja, de úgy hogy talán ne sértsen meg és ne alázzon porig. Vagy tévednék?
02, Baráti kör? Pffff
Elegem van a "baráti köröm"-ből (nagyon idézőjelesen, mert sztem már nem túlzottan van ilyenem) is. Állandóan csak a szivatások, és hiába hogy már szarul esik, azért is nyomják. Húúú basszameg mekkora poén, hogy ők röhögnek, nekem meg elbasszák az estémet... Egy-két beszólás még poénos, de már órákon keresztül a bunkózásukat hallgatni... Már unom. De ha megsértődök vagy visszaszólok, vagy leoltom őket, akkor én vagyok a szar, mert 'Jajj csak vicc volt'. Kurvavicces máson röhögni, meg elbaszni a kedvét. Csak gratulálni tudok az illetékeseknek.
03, Különbségek...
Na még a harmadik dolog... Én szeretek valamit, ők lefikázzák hogy az szar. Így vagyok pl. a Subscribe-al. Én kurvanagy fanatikus vagyok, imádom őket. A "barátoktól" mit kapok folyamatosan? 'Az egy rakás szar, sok füves állat ugrál a színpadon.' (tőlük idéztem...) És hiába mondom h engem nem érdekel, én akkor is szeretem (most nem csak a Subit, egy csomó dolog van így) akkor is nekem van ízlésficamom, én hallgatok szar zenét, én nézek meg okádék pasikat stb. De persze máskor meg jön az hogy 'Jajj annak meg annak az énekese így-úgy' vagy 'Jajj hallgasd ezt a zenét milyen jó' stbstb, és ha én mondom h nekem ez nem tetszik, akkor persze h én vagyok a szar, mert mér kell lefikázni.
04, Pletykálkodás...
"Nem kell hogy az éjszkát átaludja,
Holnap már az egész város tudja,
Ezért jó a barátság" /Alvin és a mókusok-Barátaimnak szeretettel/
Na igen, ezt is megénekelte jó "öreg" Alvin barátunk. És teljesen igaza van. Valakivel csinálok együtt egy hülyeséget, ahol tegyük fel ketten voltunk. Ugye mi ketten tudjuk, megbeszéljük, hogy SENKINEK nem mondjuk, mert mégse valami szívderengető... Egyik barátnőm rákérdez hogy mi volt, mondom semmi. Erre egy héttel később hallom vissza, hogy mi volt (pontosan, szóról-szóra) és hogy ő azthitte hogy mi barátok vagyunk és mért nem mondtam el. Csak tátogtam. Mondom bocsi, azért mert akkor másik személyét is el kellett volna mondanom, amit nem akartam. Igazat adott nekem. (Ezt így is köszönöm) Az hagyján hogy embertől, még egy másiktól is visszahallottam hogy ő is tudja. Hát mondom ez kurvajó... Nah ennyit a barátok titoktartásáról, meg az ígéretekről...
05, Kétszínűség...
Ez is egy szar dolog. A pofámba aranyos, kedves, segítőkész (akar lenni), a hátam mögött meg elhord minden büdös kurvának meg ilyenek. Nem is egy ilyen ember van. :-/ Ehez nem szeretnék többet hozzáfűzni, mert a végén még konkrét dolgokat és neveket írok, amit nem szeretnék.
06, Ha kihasználnak...
Ilyen jó barátok vagyunk, olyan jó barátok vagyunk... Vagyis én azt csak hiszem. Mert ha én nem lennék ott, akkor nem lenne kivel menni inni, kocsmába, koncertre, ide-oda-amoda. Mint valami csicska. Gyere bazdmeg, most megyünk Mephistoba, most megyünk inni, most csak sétálni, mert nincs kedvem ide vagy oda menni. Ez mind szép és jó, de ha nekem nincs kedvem vagy pénzem menni valahova, akkor persze én vagyok a szar. De ha én akarok menni valahova, ami neki nem tetszik, vagy nincs kedve jönni, akkor ő persze nem jön. De én mindenhova menjek. Szakadjak 8felé. Komolyan már az lesz hogy levágom a kezeim meg a lábaim meg a fejem aztán vigyétek basszátok meg.
07, Közel a cél...
Ez még a nagy kedvencem... Ha valaki valamit rajtam keresztül könnyebben el tud érni, rögtön nagyo jóba leszünk. Nekem persze a kis hülye naiv fejemmel le se esik hogy valami áll emögött a hirtelen barátkozás mögött. Én persze segítek, merthát "barátok" vagyunk. Aztán amikor közel a cél, vagy már elérte simán a sarokba vág, és onnantól le van szarva a fejem. Ha rákérdezek hogy miért, a válasz: 'Sokat változtál, rossz irányba, majd ha normális leszel megint jóba leszünk.' Ilyenkor is persze hogy magamat ócsárolom, hetekig ki vagyok akadva hogy hol basztam el. Aztán rájövök, hogy nem is én basztam el...
Na igen, most ez a pár pont van amit volt energiám leírni. Elegem van az engem körülvevő emberekből. Sajnos rossz embrismerő vagyok és kibaszottul naiv. Ezt nagyon sokan kihasználták. Ez szar. Na hát ezt jól esett magamból kiadni...
És ha valaki olvassa... Annak annyit, hogy akinek nem inge...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése