VáltozáSokk...

"Mikor elutazol, tele vagy várakozással. Alig várod, hogy más helyen légy, más emberekkel, szívod magadba az élményeket - de minek is mész? Ott is elkezdesz kötődni és mikor eljössz, az fáj. Fogod a bőröndöd, megtömöd emlékekkel, érzésekkel, de a legtöbbje megfoghatatlan, elhozhatatlan. S ki lesz az, aki hazatér? Ugyanaz az ember?"

Én már nem tudom eldönteni, hogy hol az otthon. Pesten élek, de sokszor nem élek, csak vagyok, dolgozok. Domoszlót sem tartom már teljesen otthonnak. Mondjuk sosem rajongtam érte... Úgy gondolom, az otthonom mindig is ott lesz, ahol Édesanyám.
És milyen igaz, hogy nem ugyanaz az ember tér "haza" aki egykor elment onnan. Én is megváltoztam. Alkalmazkodtam a környezethez, az új emberekhez. Fél éve költöztem el, és sok mindent tapasztaltam azóta. Rájöttem, hogy azok a barátságok, melyekről azt hittem, örökké tartanak, végül átmennek haverságba, néha együtt ivásba. Nem gondoltam, hogy a legjobb barátaim próbálnak majd visszahúzni és belém beszélni, hogy nekem nem jó Pest.
Sokat éjszakáztam mostanában, és örültem neki, mivel melóból csak aludni jártam haza, aztán vissza dolgozni. Semmire nem volt gondom, nem járt az agyam. Most új életet kezdek, úgy döntöttem. Minden reggel eljárok futni, és figyelek az étkezésemre. Ma kezdődik a suli, utolsó évem, szeretném jól megcsinálni. A munkában is szeretnék jól teljesíteni, és minél több pénzt keresni. Többet bulizni, és a személyes kapcsolataimat javítani, illetve új barátokat szerezni. Végül, olyan lenni, mint a szikla. Kemény, erős, amin nem fog semmi, vagy ha mégis, nem látszik meg rajta. Hogy meg tudom-e magamban ölni azt az érzékeny, naiv kislányt? Majd kiderül... És ha ezeket elértem? Akkor új célokat állítok fel magam elé. És hova térhetek haza, ha egy kis nyugalom kell? Erre is megtaláltam a választ: Édesanyámhoz.

Barátság, nyújtott kéz

Barátság. Az egyik legjobb dolog a Földön. Ha vannak igaz barátaid. Nem haverok, ismerősök, ivócimborák, hanem barátaid.Én azt hittem, vannak. Amíg el nem költöztem. Amíg nem kellett megérteni, mellém állni. Most itt vagyok egy új világban, egyedül. Mindig én csalódok. Nem tudom eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. Sírjak, mert megint csalódást okozott egy "barátom", vagy nevessek magamon, mert hagytam, hogy megint csalódjak? Tipikusan azaz ember vagyok, aki mindig mindent megtesz másokért. Az én vállamon lehet sírni, örülök ha boldog a másik, segítek ahol tudok, megértő vagyok, és ki is használják. Engem használnak ki. Összetörnek. Hogy miért engedem? Mert szeretem őket, mert a barátaim... Mindig utólag jövök rá, hogy megint nekem okoztak fájdalmat. Nincs egy olyan barátom se, akivel könnyű lenne összehozni egy találkát. Szinte lehetetlen. Megbeszéljük, én éjszakásból felkelek korán, hogy találkozzunk, és lemondják... A másik... nem hallgatnak meg, nem számíthatok rájuk. Bajom van, és nincs kinek elmondanom... Nem értenek meg. Egy lelki roncs vagyok, aki magányos, akinek szüksége lenne a barátaira. De nincsenek itt. Megértem, hogy sokat dolgozik némelyik, de könyörgöm, én is robotolok. Nyitós műszakból éjszakásba raknak, onnan délutánosba, majd megint nyitok. Fáradt vagyok, de hozzájuk sosem.

"hiányzik. gondjaim vannak, amit szeretnék elmondani neki, hogy közölje, hogy hülye vagyok. és hiányzik, hogy én is mondhassam neki azt, hogy 'nem vagy normális'. kávézni akarok vele... és kibaszottul szarul esik, hogy állandóan lemondja a talikat"
Szükségem lenne a barátaimra...

A szerelem egy rakás szar...

A szerelem egy szar dolog. Minden esetben sérülsz benne. Nem szabad. Én is most tiltottam meg magamnak, hogy bárkihez is gyengédebb szálak fűzzenek. Hülyeség. Senki miatt nem szabad ellágyulni. Senkihez sem szabad kötődni. Úgyis megszívod. Kell ez bárkinek is? Sérülni? Sírni? Összetörni? Kétlem. Vagy nem kellesz, akinek meg mégis az megbánt, átbasz, megcsal. Nem kell semmit sem érezni, csak dugni a nagyvilágba. Ha a pasik megtehetik, mi miért nem? Lekurváznak? Hát istenem... Le kell szarni. Dugásról szól az élet. Érzelmek nélkül, természetesen. A szerelmed megcsal, a barátaid meg csak elhagynak. Végül úgyis egyedül maradsz. Akkor meg nem mindegy? Akkor meg minek érezni bármit is? Csak túl kell élni.

It's all sex, drugs, and rock'n'roll...

"A szerelem vak... és süket. És nagyon ostoba."

Pontosan... Nem tudom mi van velem. Hülye vagyok. Mindig a rossz embert találom meg. Nem tudom mi legyen. Nincs közöm hozzá. Szex? Volt... 3-szor is. Vagy 4-szer. Az első részegen. A többi józanul. Alig ismerem. Nem engedi megismerni magát. Hideg, mint a jégcsap. Vagy csak annak akar tűnni? Lehet.  Furcsa. Vonzó. Közönyös, de mégse. Van, hogy elkapok egy-egy pillantást. Ahogy szembenézünk egymással... Néha. Nem értem. Vágyok rá. Hiányzik. Kell nekem. Hogy én kellek-e? Nem tudom. Szexre biztosan. Megfojt. Megöl. Érzem a hiányát, pedig itt van mellettem. Néha utálom. Máskor meg... Beleőrülök. Lehetne más, de nem kell. Hiszen miért kellene amíg látok egy kis reményt? Félek tőle, de mégis úgy érzem, hogy bízhatok Benne. Sokat jár a fejembe. Már ösztönösen próbálom kiverni onnan, ilyenkor a képzeletemben belevigyorog a pofámba, és közli, hogy "úgysem tudsz". Magával ragadott. Tönkre tesz. Megbolondít.

Küldeném a tizenéves korosztálynak...

Mit tanultam mióta egyedül élek? Főzni, ha enni akarok. Takarítani, ha azt akarom hogy ne egyen meg a kosz. Mert nincs itt anyuci, aki mindent megcsinál. Tűrni ha fáj valamim. Dolgozni (betegen is), és a pénzt beosztani. Rájöttem, hogy a cigi, a kávé, a bulik, és az édesség mind-mind luxus cikk. Viszont van ezer meg egy hely ahova rakhatod a pénzed, ami szükségesebb. Nincs lustálkodás, se hétvége, ha úgy vagy beosztva, dolgozni kell. Mellette suli, ha nem akarsz hülye maradni. Sokszor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy terveztem, mert van, hogy behívnak dolgozni, mikor a hátam közepére se kívánom, de menni kell. Tudjátok mit? Sokszor gyűlölöm és hisztizek, mert fáradt vagyok, vagy mennék inkább én is bulizni mint a többiek de nem lehet. Nem, nem vagyok hős, se 'miss tökéletes', meg amúgy is én választottam. De belegondolva, a sok kis tizenévest, akik vígan elélnek anyuci/apuci pénzéből, rákényszeríteném, hogy munkát vállaljanak, hogy megtudják mit jelent megdolgozni valamiért... Na, csak ennyi...

A szürke ötven árnyalata / Part I

Ez azt jelenti, hogy ma éjjel szeretkezni fogsz velem Chrisitian? - Szent szar! Ezt tényleg kimondtam? A szája tátva marad, de gyorsan összeszedi magát. -Nem, Anastasia, nem azt jelenti. Először is, én nem szeretkezek... én keményen baszok. Másodszor is, még sok papírmunka vár rád. Harmadszor pedig, még nem tudod, mire vállalkozol. Még mindig elfuthatsz...

Elkezdett idegesíteni, hogy idegesít, ha nem vagy itt. Mert ez biztos jele annak, hogy ez már nemcsak kémia részemről. Menj el, nem akarlak többé látni! Ne mosolyogj rám, ne légy vicces, aranyos, kedves, okos, vonzó... nem akarom ezt. Nem tudom, mikor fúrtál magadnak helyet belém, biztos csak egy pillanatra fordítottam el a fejem, vagy rágyújtottam épp, vagy csukott szemmel kortyoltam egyet a sörömbe,
nem tudom. Csak azt, hogy nem tetszik. Mert úgy vagy velem, hogy nem vagy velem. És azt hiszem, nem is akarsz. Csak szikrákat kapok el belőlünk és azt is csak ritkán, csak diszkréten. A legszomorúbb, hogy tudom, azt sem értenéd meg, amit most hablatyolok itt, szóval egyszer szeretném megfürdetni, átöltöztetni, beparfümözni a mondandóm és a kezedbe nyomni. Egyszer, majd, talán, de csak, hogy kitehesd a polcra és
néha elmosolyodj rajta. Másra úgy sem lenne jó neked. Legalábbis most ezt hiszem. Aztán amilyen kiszámíthatatlan vagy, lehet, hogy holnap jössz, játszol és mindent viszel. Addig is próbálom nem túlzottan
beleélni magam és realizálni, hogy mennyire nem illünk össze. Épp emiatt szeretem elhinni, hogy veled sem bírnám sokáig. Így nem zakatolsz annyit a fejemben. Ha pedig jössz holnap, hozz magaddal valamit, amit
itt hagyhatsz, hogy tudjam: vissza akarsz még jönni!

I love McDonald's ;)

Szóval, találtam munkahelyet. McDonald's. Örültem a fejemnek, hogy hátul majd rakom össze a szenyákat, stb, ahhoz képest kint vagyok a pultba. Megint emberekkel kell foglalkozni, jópofát vágni a sok bunkó, tapló köcsöghöz. De vicces napom volt ha optimistán nézzük a dolgokat. Kezdődött azzal, hogy kérdezte tőlem a csajszi akinél betanultam, hogy ismerem-e a szenyákat stb, ez nagyjából így zajlott:
"Orsi: - Ismered a termékeket, a szenyákat, menüket stb?
Én: - Nem, nem szoktam mekibe kajálni, egyrészt nincs rá pénzem, másrészt nem lakok vele jól, harmadrészt nem szeretem, meg így is dagadt vagyok, negyedrészt ha betévedek a mekibe akkor MCFlurry-t vagy Shake-et szoktam enni/inni.
Orsi: - Az szép. Értelek.
*fél perc hangos röhögés"
Megtanultam hasábburgonyát sütni, kávét főzni, fagyit csinálni. Illetve annyit már megjegyeztem hogy mi van a sajtburger menüben xD Minden tizenéves kis hülye gyerek azt kéri, mivel az a legolcsóbb, és hát menő dolog a mekibe enni. :D Másrészről új meglátás: mindenki nyavalyog, hogy így a válság, meg úgy a válság, de könyörgöm, akinek van napi 3000 ft-ja a mekibe elkajálni az ne nyígjon. Bejött ma egy csajszi, kb 25-30 között lehetett, odaáll a pulthoz: 'Szeretnék egy cézár salátát, mittudomén milyen öntettel, meg Mc reggelit, meg egy nagy lattét, meg két fagyit, az egyik karamellás, a másik csokis legyen, de dupla öntetes, meg egy nagy kólát.' - Végülis csak laza 3000 ft-ot hagyott ott. A másik kedvencem, hogy a szülők a mekibe reggeliztetik a gyereküket. De a legnagyobb poén még csak most jön. Ugyebár reggel 10.30- ig van reggeli, addig se sajtburger, se más egyéb "átlagos kaják". Kb 3/4 10-10 között egy 50-es éveiben járó roma "úriember" betámolyog a mekibe egy doboz sörrel a kezében, alkoholtól erősen átitatva ( legalábbis a szaga és a beszéde is erről árulkodott) egy kb 4 éves kislánnyal az oldalán, sörpocakon kigombolt ing, papucs, és közli hogy ő sajtburgert akar. Mondjuk neki, hogy nincs még sajtburger, mert még a reggeli menük vannak csak, sajtburgert fél 11-től tudunk adni, válasszon mást vagy ki kellene várni azt a fél órát- 40 percet. Közli velünk, hogy a kislány csak a sajtburgert eszi meg. Mondtuk hogy hát nagyon sajnáljuk, de még nem tudunk sajtburgert adni. Elmondja neki Orsi, hogy milyen szendvicsekből lehet választani (menüben- anélkül, kólával, stb -kb 3-5 perc), mire odafordul a kislányhoz: "akkor mi kőőő?" A kislány mered bambán és nézi a plafont, miközben az orrát piszkálja. Megint ránk néz az ürge, kortyol a söréből: "De azokat a kisjány nem szereti. Ő csak a sajtburgert eszi meg." Újra szíves elnézését kérjük, mire a kedves vendég belekortyol egy még nagyobbat a sörébe, a nyári szünetes fogsorával ránk vigyorog, majd megragadja a kislány kezét és valahogyan kitámolyog az étteremből. Mindez 10 perc leforgása alatt. Sírva tudtam volna röhögni, csak hát álltak sorban, és persze kedvesen, mosollyal kellett köszönteni az új vásárlót aki mellesleg egy paraszt bunkó volt.
Az ott dolgozók aranyosak, jó fejek, segítőkészek, és java részt fiatalok (hál' istennek :D), azzal nincs is baj, csak a sok hülye szenyával, a mégtöbb hülye menüvel és legfőképpen a sok paraszt, bunkó emberrel. Úgy érzem, nekem be kell ülnöm egy irodába EGYEDÜL és úgy kell dolgoznom, nekem nem szabad emberekkel foglalkoznom mert az emberi hülyeség csak felbasz. Szóval, kurvajó első napom volt (hulla vagyok...) és holnap reggel 8 órakkor is vár szeretettel a MCDonald's!! I'm lovin it! <3 p="">

Esküszöm, többet nem iszok!!!!

Legalábbis az elkövetkezendő 24 órában  biztosan nem... Főleg nem pálinkát.  Főleg nem otthon. Orbitálisan nagy baromnak titulálom magamat, véleményem szerint teljes joggal. Én nem egy problémát csinálok magamnak - csak hogy ne legyen unalmas az életem-, hanem 100-at. Az mellékes, hogy másnapos vagyok, és suliban ülök úgy, hogy ráz a hideg, szédelgek és kavarog a gyomrom, és még koránt sincs vége a napnak, de megint járt a pofám, olyanról, amiről nem kellett volna, és megint megcsináltam a faszságomat, gondolván hogy mekkora jó lesz (igaz h Katalin tanácsára, de gondolkodhattam volna én is...), aztán beégettem, lejárattam saját magam, szóval szép az élet. Mondjuk ha azt vesszük, jó dolgom is van, mert hát óráról nem sok mindenki blogol, de én ezt is megtehetem!
Gondolkoznom kéne, meg megpróbálni türtőztetni magam, és nem hallgatni mások véleményére, főleg a felemelő részeges tanácsokra. De én voltam a hülye, a  nem normális, a buta, a nagyokos, mert hiába van önálló tudatom, inkább hallgatok másokra. DE MIÉÉÉÉÉRT???? Nos, ezt én is kérdeztem már magamtól nem is egyszer. Szóval, a tegnapi, illetve az elmúlt 2 heti ivászatokból vonjuk le a tanulságot:

• otthon nem iszok többet
• nem iszok pálinkát, főleg nem házit, főleg nem a Tirpiét
• nem keverem a piát
• nem hallgatok SENKIRE részegen
• meg kell tanulnom türtőztetnem magam illuminált állapotban, meg amúgy is
• GONDOLKODNI kell, mielőtt jártatom a pofám vagy cselekszem
• STOP TÁBLÁT A FEJBE!!!
• lehet kéne egy kis alkoholszünet... (de ebben azért nem vagyok egészen biztos! -áhh, valószínű hogy nem kell az... )
• és az utolsó, legfontosabb dolog amire rájöttem: szerintem Édesanyám a fejemre ejtett kiskoromban... Mert abban minden kétséget kizárólag teljesen biztos vagyok, hogy: NEM VAGYOK NORMÁLIS!!!

Mert élni tudni kell...

Így-így. Majd kicsattanok a jó kedvtől, remélem ez most már hosszú távon így marad. :) Jó érzem magam a bőrömben (hosszú idő után először), találtam munkát, holnap megyek belépni, megvannak nyárra is a tervek, most valamennyire kereknek érzem az életem. :) Na jó, azért nm engedem hogy elöntsön a rózsaszín köd, most már megtanultam hogy ha jó minden, akkor sem kell teljesen átengedni magunkat neki, fel kell készülni a rosszra is ;)  Én elindultam egy úton, amiről úgy érzem, hogy jó lesz. Várom nagyon a nyarat, gyűjtögetek, tuti belevetem magam nyakig a melóba. Katával tervezzük az EFOTT-ot, ami valószínű össze is jön. No meg, 2 X-es leszek másfél hónap múlva :( Ennek mondjuk nem örülök, de hát, én is öregszem. Tervbe van a Kézilabdások Éjszakája, a verpeléti Bor-rock is, szóval a júniusom zsúfolt lesz. Utána meg nyakig meló, de nem bánom, hátha egyenesbe jövök pénzügyileg is. :D Rám férne már... xD
Na de... VidámságÖrömBódoccság... Nem tudom hogy mi lelt, de napok óta majd kicsattanok a hülyeségtől meg a röhögőgörcstől. :D Jah, egy seggfejt megint sztornózok az életemből csak várom a megfelelő pillanatot. :D Ja, és akik még eddig nem jöttek rá, nekik üzenném: Nem vagyok hülye, nem kéne annak nézni. ;)
Csókoltatás

"A nyári napsütésben hideg sörrel a kézben, így indul a fesztivál
Egy hangfal megtöri a csendet, rendelsz magadnak még egyet 
A színpad már készen áll.
Felvered a sátrad, gyorsan szeded a lábad, az élmény átölel
A haverokkal, csajokkal együtt lenni, minden most kezdődik el
Számolod a perceket, bámulod a gépeket,
Tágra nyitod a két szemed, mindenképp itt a helyed.
Felpezsdül a véred, jó a hangulat,
A tömeg egész éjszaka egy emberként mulat.
Emlékezetes marad a pillanat, 
Na gyerünk, tombold ki magad!
Egy sláger meg nem árthat műfajánál fogva,
A ritmus elragad és fel vagy dobva.
Szemedben ott ragyog az életigenlés fénye,
Élni tudni kell, rájöttél végre."  / Skafunderz- Élni tudni kell